|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 84 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-84 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Gáspár Sándor 2004. április 3.Több mint ötven év vers- és aforizmatermését fogja össze a hírlapíróból könyvtárossá lett Mészáros József Tömören-Lazán /Tinivár, Kolozsvár/ című kötete, melyet Gáspár Sándor méltatott Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. /Mészely Réka: Fél évszázad tömör, laza kötete. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./2005. február 7.Megjelent Ötvös József, a Vártemplom lelkésze Hétköznapok, ünnepnapok, emléknapok című, a Marosvásárhelyi Rádióban, a Népújságban, valamint az Üzenetben közölt írásainak gyűjteménye, az Erdélyi Református Egyházkerület kiadásában. A könyv bemutatóját február 6-án tartották Marosvásárhelyen, a Diakóniai Központban. Közösségerősítő munka, értékelte Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője, aki kitért Ötvös József gyülekezetépítő tevékenységére is. A marosagárdi vályogtemplom helyére kőtemplomot épített egy maroknyi szórványgyülekezettel, olyan templomot, amelynek ma már bútorzata is műkincsnek számít, hisz Bandi Dezső és Miholcsa József munkájának gyümölcse. A könyvben felvételek is láthatók „meggyengült”, vagy már eltűnt gyülekezetek templomairól. /(bodolai): A beismert felelősség terhe. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./2005. április 11.Április 9-én Csíkszépvízen tartotta idei közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE). A rendezvényen a kolozsvári Sajtóház helyzetéről hallgattak meg beszámolót, megvitatták az Erdélyi Magyar Hírügynökség (EMH) fejlesztési lehetőségeit, a rendezvényt záró ünnepségen pedig bemutatták a MÚRE riporttáborainak alkotásaiból készült negyedik kötetet /Variációk gyimesi témákra/. A MÚRE által működtetett Spectator Alapítvány tulajdonában lévő kolozsvári (Rákóczi úti) Sajtóház kihasználásának nehézségeit, a további hasznosítás lehetőségeit ismertette beszámolójában Makkay József, a MÚRE Kolozs megyei területi elnöke. A 11 évvel ezelőtt, az Illyés Alapítvány támogatásával megvásárolt ingatlan eredetileg a kolozsvári szerkesztőségek egy részének közös otthona lehetett volna, ha sikerül finanszírozást találni a több emeletes, korszerű épület elkészítéséhez. Az ingatlan később a kolozsvári magyar újságíróképzést szolgálta. Mai elképzelések szerint újságíró-továbbképző központ kialakítását tervezik benne. A Gáspár Sándor által előterjesztett EMH-működtetés anyagi feltételeiről szóló kérést a közgyűlés az igazgatótanács hatáskörébe utalta. /K. Zs.: Felnőttképző központot tervez Kolozsvárra a MÚRE. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 11./ – Olyan szervezetet építettünk ki, amelynek mindeddig sikerült egybe tartania a romániai magyar újságíró-társadalmat – mondta Ambrus Attila, a MÚRE elnöke. Az elmúlt időszakban a MÚRE vezetősége tárgyalásokat folytatott a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével, s megegyeztek abban, hogy bármely romániai magyar újságíró tagja lehet a magyarországi szervezetnek is. Ezenkívül felvették a kapcsolatot a Román Sajtóklubbal, a protestáns újságírók szervezetével, s a MÚRE képviselete részt vett a Román Sajtóklub országos konvencióján. A tanácskozáson bemutatták a Sarány István, a Hargita Népe munkatársa szerkesztésében, a Gyimesekben a MURE által szervezett hagyományos riporttáborban készült riportokból összeállított kötetet. /(vajda): 15 éves a MÚRE. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./ A Variációk gyimesi témákra című riportkötet az Erdély felfedezése című sorozat negyedik kötete, anyagát a tavaly nyári riporttáborban gyűjtötték a résztvevők. A MÚRE közgyűlésén a testvérszervezet, a Vajdasági Magyar Újságírószövetség küldöttségével előkészítették a Határon Túli Magyar Újságírók Szövetségének létrehozását. /Szekeres Attila: Variációk gyimesi témákra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./2005. május 10.Megjelent Dukrét Géza, az Erdélyi Kárpátok Egyesület elnöke Emléktáblák, emlékművek Bihar megyében /Partiumi Füzetek 35. kötete, Nagyvárad/ című munkája. A Partiumi Műemlékvédő Bizottság 2000-ben kezdte el a megye műemlékeinek felmérését. Ennek eredményeként a kötet Bihar megye 52 helységéből 258 emlékhelyet mutat be. Nagyváradon 33 emléktábla van. Legutóbb a Partiumi Keresztény Egyetem belső udvarán létesítettek emlékpanteont. Itt Fényes Eleknek, a magyar statisztika atyjának és a kommunizmus áldozatainak táblája áll. Néhány adalék a könyvből: Hegyközcsatárban emléktábla idézi föl Csokonai Vitéz Mihály legációját. Bihardiószegen Kossuth-szobor áll, valamint az álmosd-diószegi csata emléktáblája és emléksziklája. Bihar községben van Gáspár Sándor honvédtiszt emlékhelye. Belényes városban három kopjafa áll a Belényesi-medence mártírainak tiszteletére. Albison turulmadaras emlékmű és Irinyi József-emléktábla áll. Nagyszalontán 27 emlékhely várja a látogatókat. /F. T.: A könyv ünnepe. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 10./2006. május 31.Május 25-én Báthori Istvánra emlékeztek Marossárpatakon, szobrot állítottak a nagy királynak. A marossárpataki szoborpark évről évre gazdagodik nagy királyok, fejedelmek mellszobraival. Ez azért lehetséges, mondotta a szoboravatón Bölöni Domokos, a Népújság munkatársa, mert itt választott magának otthont egy népe iránt mélységesen elkötelezett képzőművész, a népélet, népi kultúra alapos ismerője, a marosszéki Mátyás-huszárok „feltámasztója”, vitéz Miholcsa József huszárkapitány, civilben szobrász. A huszár szót először Mátyás király mondta tollba, 1481-ben. A magyar huszár mint fegyvernem tehát 525 éves múltra tekinthet vissza. A marosszéki Mátyás-huszárok első parancsnoka Berzenczey László (1820 – 1884) volt, akinek javaslatára mondták ki az uniót 1848-ban, ő lett Erdély kormánybiztosa és a Mátyás- huszárok parancsnoka is. Valahányszor ünnepel Marossárpatak, rendszerint huszárok is ellátogatnak ide. Ezúttal a nagykanizsai hagyományőrző huszárok jöttek el. Miholcsa József faragott munkáiból álló kiállítása már a délelőtt folyamán megnyílt, a művészről és munkáiról Gáspár Sándor, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője tartott elemzést. Miholcsa József sajátos képírást művel. Szobrait a népi faragás alapmotívum-kincsének felhasználásával „írja”, azok a székely farfaragás mértani díszítőelemeinek, alakos motívumainak felhasználásával készülnek. Ő maga így vall erről: „Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás, mert ez létünk ellen elkövetett bűn; szeretném, ha életem, hitem és erőm előtt hagyna el, hátha szoborba faraghatnám sorsunk kilométerköveit, útjelző cölöpeit, a tévelygésben hátrahagyott és újratalált nyomait.” Leleplezték Báthori István műkőből készült mellszobrát. Székely kaput is avattak, mégpedig Miholcsa Józsefék sárpataki háza előtt. /Damján B. Sándor: Szobor- és kapuállítás Marossárpatakon. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/2006. június 29.Andrei Marga felügyelte a Román Kommunista Párt részéről 1972–73-ban a kolozsvári diákrádió adásait. A Babes–Bolyai Tudományegyetem akadémiai tanácsának jelenlegi elnöke abban az időszakban több esetben cenzorként lépett fel az adások szerkesztőivel szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain májusban megírt, a Bolyai Kezdeményező Bizottság által Kolozsváron is ismertetett információt a magyar diákrádió egykori főszerkesztői erősítették meg. Gáspár Sándor a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa elmondta, 1972 őszén ő vezette a kolozsvári bentlakásokban hallgatható vezetékes diákrádió heti rendszerességgel sugárzott magyar adását. Egyik műsorban azt próbálta feldolgozni: miért nem lakhat négy magyar diák együtt egy négyágyas bentlakásszobában; miért kell vegyesen lakniuk a diákszállásokon a román és a magyar diákoknak? Az adás sugárzása másnapján Andrei Marga felelősségre vonta. Kérte a szalagot, hogy meghallgathassa az adást, de ők akkorra már letörölték, emlékezett vissza Gáspár Sándor. Az ügy nem maradt következmények nélkül, Gáspárt megfenyegették, hogy kirúgják a diákrádiótól. Ez azonban nem történt meg. Így Gáspár 1973-ban békés körülmények között adhatta át a stafétabotot utódjának, Patrubány Miklósnak. Patrubánynak már kötelező volt heti rendszerességgel előzetesen bemutatnia a műsortervet. Amint visszaemlékezett: az első évben Margával kellett jóváhagyatnia a műsorokat. Patrubány hangsúlyozta, a rádióműsor felügyelete többszereplős volt, és Margának minden bizonnyal felettesei is voltak ebben az ügyben. „Több cenzora is volt az évek során az adásnak – idézte fel Patrubány. Andrei Marga egyébként 1971-ben szerzett diplomát az egyetemen. Fiatal tanársegédként mind a magyar, mind a román nyelvű adásokért felelt a párt vezetősége előtt. Ez a ranglétra második fokát jelentette, ugyanis Gáspár Sándor visszaemlékezése szerint a magyar adás Kutasi Róbert tanársegéd közvetlen felügyelete alá tartozott. /Gazda Árpád: Cenzor volt Andrei Marga? = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./2007. június 30.Nehéz dolog Miholcsa József szobrászművész tevékenységét áttekinteni. Művei a körülöttünk élő magyar hagyományból sarjadtak – a kopjafák, a faragott fejfák hagyományából. A nonfiguratív szobrászatától el tudott jutni a szimbólumalkotásig, újabban a historizmus és a térplasztika párhuzamos alkalmazásához. A népművészet és a tudatos alkotóművész találkozása érezhető munkáiban. Néhány éve fordulat jelentkezett műveiben, a magyar, ősi, kereszténység előtti korszak jegyei mellett megjelentek a keresztény szimbolika elemei is. A Csíksomlyói stációk utat nyitnak a kereszténység jelei számára. Krisztus szenvedéseivel párhuzamosan a magyar nép szenvedését akarja ábrázolni a 14 stációban. /Gáspár Sándor: Miholcsa József válaszútja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./2007. szeptember 10.Megújult környezetben, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont új épületében tartotta szokásos éves találkozóját a Magyar Újságírók Egyesülete. A Külhoni Magyar Újságírói Egyesületek Konvenciója által megalapított Sándorov Péter-díjat idén a New Yorkban élő Hámos László kapta. A Gyergyószárhegyi Alkotóközpont különdíját Horváth Aranynak ítélték, oda aki 47 éve dolgozik újságíróként hét könyv írója; nívódíjat kapott Szűcs László (írott sajtó) és Ulieru Rostás Emília (a magyar adás vágója). Idén első alkalommal adták át az Oltyán László-emlékdíjat, amelyet a család hozzájárulásával hoztak létre: oknyomozó riportjaiért Szekeres Attilának ítélték. Örökös taggá avatták Gáspár Sándort, a szövetség újraindításáért, és 9 évi elnöklése alatt tett erőfeszítéseiért. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója új díját, a Messzelátó Díjat eredetileg Sándorov Péter kapta volna, aki a döntés után váratlanul elhunyt, ezért róla nevezték el. A díjat Hámos Lászlónak ítéltek oda, a HHRF.org honlapcsalád működtetőjének, aki ingyenes tárhelyet biztosít a magyar sajtónak: 115 egyéni honlapot üzemeltetve. Az Amerikában élő kitüntetett díját Moldován Árpád Zsolt vette át. /B. M. : MÚRE-díjak. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./2007. október 24.Kádár bűnös címen jelent meg könyv a Magyarok Világszövetségének kiadásában. 2004. június 17-én, Kádár bűnös szalagcímmel számoltak be a napilapok arról a rendőrségi határozatról, amely Nagy Imre miniszterelnök és a vele együtt Romániába deportáltak ügyében indult nyomozást az elkövető halála miatt szüntette meg, mivel – mutatott rá a határozat indokolása – mind Kádár János, mind Münnich Ferenc már meghalt. Innen ered a könyv címe. 1996-ban megalakult az ‘56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága (Deport – ‘56) és azt kutatta, hogy akiket 1956-ban a Szovjetunióba deportáltak, azok mind visszatértek-e, és ha nem, mi lett a sorsuk? Az egykori deportáltakkal, valamint szemtanúkkal készített harmincórás videofelvétel elkészítése után a bizottság felvetette, hogy az ‘56-os deportálások a genfi jog szerint háborús bűntettnek minősülnek. Ezért 2000. október 23-án feljelentést tett a Deport – 56, legalább 860 rendbéli, aljas indokból elkövetett személyi szabadság megsértésével megvalósított háborús bűntett alapos gyanúja miatt. A feljelentés kiterjedt Nagy Imre miniszterelnök és környezetének Romániába való deportálására is. A könyv egyrészt a tényfeltáró bizottság jelentése, másrészt dokumentumkötet, amely egyszerre szól 1956-ról és napjainkról. A könyv a feljelentést, valamint az arra született rendőrségi, ügyészségi határozatokat és a határozatokkal szembeni jogorvoslati kérelmeket, a nyomozati iratok részét képező szakértői véleményt mutatja be, és a tanúvallomások közül Biszku Béla, Gáspár Sándor, Nyers Rezső, Piros László vallomását tettei közzé. Az Országos Rendőr-főkapitányság tanúként hallgatta ki Szalma Józsefet, és Halustyák Mihályt is, akik a Nagy Imre és társai ellen folytatott törvénytelen büntetőeljárásban kihallgató tisztként vettek részt, az ő vallomásuk is megtalálható a könyvben. /Kádár bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 24./2008. január 18.Csutak István vitacikkében hiányolta, hogy a kökösi táblával egy időben nem volt Berecknél, Békásnál, Palánkánál, Szabédnál, Nyárádtőnél és Balavásárán is Székelyföld-tábla, de azt nem kérte számon, hogy amikor Markó Béla, az RMDSZ elnöke meghirdette a székelyföldi szimbólumok használatát, akkor miért nem tettek arról, hogy ténylegesen megjelenjenek ezek a szimbólumok. Miféle közigazgatási rövidlátás alapján jelentené a Székelyföldet csak Hargita és Kovászna megye? Parlagi törekvés, hogy egyetemet hoztak létre „minden magára valamit is adó székely (kis)városban”, amikora román (kis)városokban ugyanennyi, vagyis számszerűleg sokkal több egyetem jött létre? Valójában az a baj, hogy a sok magyar diplomás csak mesterember, aki sem alkotásra, sem közösségteremtésre nem törekszik. Csutak hiányolja a székelyföldi jövőképet. Gáspár Sándor ezzel egyetért. Arról is kellene írni, hogy miből állna a jövőkép. A térséget elkötelező politikai cselekvések egy szigorúan meghatározott politikai szervezethez kapcsolódnak, az RMDSZ-hez, de a nevét Csutak nem írja le. A székek felszámolásának szándékát hatalommegerősítő szándékkal néhány hete elárulta már Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, az európai parlamenti választások másnapján, egységes, megyei szervezetet kiáltva ki üdvözítőnek a két székely megyében. A székek valójában a környezet egységes megélésének keretei. Érdekes módon, a székely székek elleni harci riadót azután fújta meg az RMDSZ vezetősége, miután kiderült, hogy néhány székben jóval kevesebb szavazatot szerzett a szervezet, mint azokban a megyékben, amelyekben a hagyományos (magyar) történelmi közigazgatás még nyomokban se nagyon létezik. Székelyföldet nem modernizálni lehet a székek megszüntetésével, hanem felszámolni. Évszázadok során a székely székek megfeleltek feladatuknak – természetes közigazgatási keretet biztosítottak minden társadalmi rendszerben, minden gazdasági koncepcióban. /Gáspár Sándor: Széljegyzetek Csutak István (szél)kakaskodásához. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., Népújság (Marosvásárhely), jan. 11. . Krónika (Kolozsvár), jan. 18./2008. július 9.Az erdélyi írott sajtó munkaerőhiánnyal küszködik, miközben az egyetemek újságíró szakán folyamatosan végeznek a diákok. Három városban, négy tanszéken folyik újságíróképzés – az ott „termelt” emberanyag azonban minőségileg nem megfelelő. „Valósággal újságíróiskolát kell végezni az elvileg képzett új emberekkel, mert alapfogalmakat sem sajátítanak el az egyetemek, főiskolák padjaiban. Ez olyan plusz munka, amire nincs kapacitás” – vélte az egyik erdélyi magyar napilap főszerkesztője. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen idén két évfolyam is végzett újságírás szakon. Huszonhárman a bolognai egyetemi rendszerben, hároméves képzésben és tizenhatan a régi rendszer szerint, négyéves képzésben. Cseke Péter, az újságíró szak oktatója dicsérte a végzőseit. Nagyváradon az Ady Endre Sajtókollégiumban az utóbbi években évente 15-20 hallgató jelentkezik záróvizsgára. A sajtókollégium 1994-ben alakult, és kétéves látogatás nélküli képzést biztosít a hallgatóknak. Kinde Annamária, az egyetem kommunikációt oktató tanára közölte, több százan végezték már el a tanfolyamot. A Sapientia Tudományegyetemen Marosvásárhelyen és Kolozsváron is működik kommunikáció szak. Sokan dolgoznak a sajtóban a hallgatók közül – nyilatkozta Gáspár Sándor, rádiós ismereteket oktató tanár. Virginás Andrea, a kolozsvári Sapientia egyetem fotóművészet, filmművészet, média szakának egyetemi adjunktusa szerint a tavalyi és egyben első végzős évfolyam nagyon jó arányban helyezkedett el a szakmában. A szakon évente húsz hallgató kezdi el a tanulmányait, közülük nagyjából tizennégy végez. /Antal Erika, Ilyés István, Varga Melinda: Média, a mostohagyerek. A végzős újságírók képzetlenségére panaszkodnak a szerkesztőségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./2008. augusztus 13.Korond első írásos említésének 675. évfordulója alkalmából képzőművészeti tárlat nyílt a művelődési házban, Benczédi Sándor, Páll Lajos, Józsa Judit, Kedei Zoltán, Láng Eszter, Tóth Ferenc, Venczel Árpád és Vinczeffy László munkáiból. A képzőművészeti galéria első kiállítója a 70 éves Páll Lajos volt, aztán Tóth Ferenc mutatkozott be festményeivel, majd a gyermeknap alkalmából Forró Ágnes, Kuti Botond és Molnos Zoltán mese- és mondaillusztrációival. A tizennyolcadik évét betöltő korondi Hazanéző folyóirat idei második számában tizenöt szerzőt mutat be azok közül, akik alkotásaikkal, kutatómunkájukkal, közéleti tevékenységükkel öregbítették a nagy fazekasfalu hírét-nevét. Az ünnepségen Ambrus Lajos főszerkesztő, a Firtos Művelődési Egylet elnöke köszöntötte az alkotókat és a népes közönséget, vallomásos emlékezést hallhattak Tófalvi Zoltántól, dr. Bíró Á. Zoltántól, dr. Láng Esztertől, Kedei Zoltántól, Majla Sándortól, Ráduly Jánostól, Simó Mártontól, Czegő Zoltántól. A Hazanéző ünnepi számának szerzői: Bölöni Domokos, Kercsó Attila, Ambrus Lajos, Molnos Lajos, dr. Bíró Á. Zoltán, Gergely Tamás (interjúja Bölöni Domokossal), Czegő Zoltán, Józsa Judit, dr. Koncz Gábor (Józsa Juditról), Kedei Zoltán, dr. Láng Eszter, Majla Sándor, Debreczeni József (Páll Lajosról), Ráduly János, Simó Márton, Tófalvi Zoltán, Gáspár Sándor (Tóth Ferencről), Jakobovits Miklós (Vinczeffy Lászlóról). Az egykor Korondon tanárkodó Czegő Zoltán keserű számvetésében írta, a legképtelenebb utat választotta 1988-ban: beállt magyarnak Magyarországon. „A magyar irodalom történetében soha ilyen szolgalelkű írótársadalom nem ügyködött, mint az elmúlt ötven évben” – vallja Czegő. /Damján B. Sándor: Tárlat és lapbemutató Korondon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./2009. november 7.A Súrlott Grádics irodalmi kör október 29-én Marosvásárhelyen a kövesdombi unitárius templom Bözödi Görgy termében tartotta őszi évadnyitó ülését. Maga a Súrlott Grádics öt éve működik. A kör tagjai alkotásaikból olvastak fel. A névsor: Baricz Lajos, Bölöni Domokos, Bögözi Attila, Csifó János, Fülöp Kálmán, Gáspár Sándor, Komán János, Kuti Csongor, Kuti Márta, Nagy Attila, Nagy Miklós Kund, Székely-Benczédi Endre, Sebestyén Péter. A szerzőket a körvezető Bölöni Domokos jelentette be. A fellépők verset, karcolatot, paródiát, színházi anekdotát olvastak fel. Külön színt hoz mindig a Cantuale énekegyüttes ötösfogata, valahányszor megtiszteli jelenlétével a kör rendezvényeit, ezúttal pompás ízelítőt nyújtott barokk dalműsorából. Tagjai: Nyilas Szabolcs, Biró Péter, Márton Zsolt, Szabó Levente, Ferencz Örs. /Büki S. Mihály: Jól dobbantott az irodalmi kör. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./2009. november 18.Marosszentgyörgy mindig is jó gazdája volt a művelődésnek. November 12-én a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kört látta vendégül a Baricz Lajos plébános vezette Kolping család művészetkedvelő társasága. Az irodalmi kör nem először jár Marosszentgyörgyön. A jó kedély jegyében zajlott a felolvasóest. Bakó Zoltán és Bögözi Attila szatirikus jelenetet adott elő. Kuti Márta az ünnepelt szerzőből számkivetetté vált író, Sütő András emlékét idézte. Verseikből olvastak fel Székely-Benczédi Endre, Komán János és Fülöp Kálmán. Az aktuális politikához kapcsolódó limerickekkel rukkolt elő Nagy Miklós Kund. A nyárádtői római katolikus templomra hívta fel a figyelmet Gáspár Sándor értékfeltáró esszéje. A magyar humorról filozofált Sebestyén Péter. Bölöni Domokos az „ótomija” elfogyásáról szóló humoreszkjével nevettetett, Baricz Lajos pedig politikai pamflettel lepte meg hallgatóságát. /Büki S. Mihály: „A tapsot neki hagyom át”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./2009. november 24.Megjelent a „vádirat” és született rá számos reakció. Az egész a Stefano Bottoni történész tanulmánya kapcsán kirobbant Földes-vitával kezdődött a Transindex és A Hét lapjain, majd Kuszálik Péter Purgatórium című kötetével csúcsosodott ki, amelynek szerzője elmarasztalta Sütő Andrást, az író diktatúrabeli közéleti szerepvállalása, illetve korai írásai miatt. A marosvásárhelyi Bethlen Gábor Egyesület irodalmi-közéleti fiktív esküdtszéket hívott össze, nyílt vitára szólítva az állásfoglalókat. Körülbelül nyolcvanan jelentek meg november 19-én, háromórás, többé-kevésbé civilizált hangnemben folytatott vitán ismertették érveiket a felszólalók. Stefano Bottoni: Az első probléma az integráció. A magyarságot nem űzték ki Romániából a világháború után. Lehetőség és kényszer: integrálódni kell. A második probléma: a hatalomban való részvétel. Kényszerhelyzet ez, de a résztvevőknek milyen mozgásterük van? Sütő mind közéleti, mind irodalmi szempontból a hetvenes években van a csúcson, és ekkor törik meg, ekkor fordul el. Abban hitt, hogy a pártvezetésen belül eredményeket lehet elérni. Sokkal bátrabb, mint akik kizárólag a rendszeren belül gondolkodtak. Bottoni négy éve írta a tanulmányt, amelyből kirobbant a Sütő–Földes-vita. Most már úgy látja, ez hiba volt. Nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Ha tudta volna, nem írja meg. Virág György szerint Sütő és mások azért maradtak a hatalomban, mert úgy vélték, hogy tehetnek valamit. Hangsúlyozta: soha, senki sem tudja lerombolni azokat a csodálatos élményeket, amelyeket Sütő művei benne keltettek. Kincses Előd: Nagyon komoly hibák és tévedések vannak Kuszálik kötetében, amelynek vitastílusával sem ért egyet. Mátyás Zoltán: 1974. július 4-én Sütő írt egy levelet Illyés Gyulának a romániai magyarság szomorú helyzetéről. Ő vitte el ezt a levelet. Magyarországon a párt központi bizottságától azt a választ kapták, hogy a magyarság sorsa megoldott. Nem szabad elfelejteni, hogy Sütőnek a magyarságért végzett harca, szemlélete ‘83 után teljesen megváltozott. Benke István: Az Anyám könnyű álmot ígér számukra azokban az időkben reveláció volt. Kuszálik Péter: Szét kell választani a tehetséget a tettektől. Az értelmiségi élet képviselői vállalják fel önmagukat. Cáfolják meg vitairatát. Lázok János: A színházban átélték a lázadás lehetőségét. Ezért volt a Sütő-dráma, az Egy lócsiszár virágvasárnapja tíz évig a színpadon és fulladt botrányba, letiltásba. Sütő ezekben a drámákban fogalmazta meg a hatalommal szemben való ambivalens viszonyulását. Amikor a hatalom önmagát célnak tekinti és nem az élet folytonosságának, akkor ellene lázadni kell! A Sütő András-i életmű ismerete nélkül nem lehet azt nyilatkozni, hogy 5-6 drámája fog megmaradni és azokkal sincs már mit kezdeni. Ötvös József: A teológián megoszlottak Sütő drámáiról a vélemények. Tudták, hogy mindez példázat. Sütő számára mindez eszköz volt arra, hogy elmondhassa mindazt, ami akkor fontos volt. Kincses Elemér: Sütőt lehet szeretni, nem szeretni, de megtagadni nem lehet! És kitől kérjen Sütő András bocsánatot!? Vére a műtőasztalon mindenféle bocsánatkérést megér. Vida Gábor: – A magyar irodalom nagy problémája: nem tudjuk megérteni azt, hogy egy alkotó végtelenül sérülékeny és sebezhető ember. Dr. Nagy Attila: Sütő Andrásnak, az író fiának a szeku törte el a lábát. Nagy Attilát a szeku lefényképezte, amikor átvett egy könyvet. Vida szerint nem ártana a mai gárdát is feldolgozni, hogy ki melyik titkosszolgálatnak dolgozik. A Hét-beli vita ízléstelen volt. Sütőt akkor már a rákkal kezelték, ez a vita legalább egy évvel megrövidítette az életét. Dr. Lőrinczi Zoltán: Sütő András jól akart élni. És ezért neki árat kellett fizetnie, amit meg is fizetett. Ezt prostitúciónak hívják. Gáspár Sándor: – Nincsenek dokumentumok, amik vannak, titkosak és hamisak. Nem lehet igazolni, hogy mi az, amit kényszerből írt a műveibe. Haller Béla: A ‘80-as években Sütő már elsőrendű ellenzékinek számított. Szinte senki sem mert érintkezni vele. „Valamennyiünk sorsába beépült, ő adta meg a lehetőséget arra, hogy méltóságérzéssel lehessünk együtt. És ez a Sütő kikezdhetetlen. ” Spielmann Mihály: Szerkesztői szempontból Kuszálik Péter könyve rettenetesen rendetlen. Rengeteg az ismétlés, az átfedés, az olyan szövegrész, amelyből érezhető, hogy az olvasót hülyének tekinti. /Nagy Botond: Sütő András és a Purgatórium. „Jegyzőkönyv” a Vitáról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./2010. március 2.Két új könyv a BernádybanNagy Pál második Leveleskönyvét és Bölöni Domokos Micsobur reinkarnációja című rövidprózakötetét mutatják be holnap 16 órakor a marosvásárhelyi Bernády Házban. Nagy Pállal Bölöni Domokos beszélget jeles levelezőtársairól. Bölöni új könyvét Czirmay Szabó Sándor és Gáspár Sándor méltatja. Közreműködik a Cantuale énekegyüttes. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. március 30.Az örömfény festőjeA Csütörtöki Társalgó márciusi vendége Kedei Zoltán festőművész volt. A kövesdombi unitárius templom Bözödi György Termében az érkezőket a házigazda Kecskés Csaba lelkész köszöntötte. A Társalgó ötletgazdája és vezetője, Kuti Márta tanárnő betegség miatt nem lehetett jelen. A művésszel Bölöni Domokos beszélgetett, miután Kedei stílusosan egyik kedélyes hangú, vallomásos írását – Jónapot, Domi! – olvasta fel; és a társalgás továbbra is ebben a barátságos mederben folyt – az emlékezés, a nosztalgia, a művészi önvizsgálat és az újra és újra megfogalmazódó ars poetica jegyében. A maga során Bölöni a Pillangók a magasban című lírai karcolatával válaszolt, amely legutóbbi kötetében, a Micsobur reinkarnációja című rövidpróza- gyűjteményben olvasható. Kedei Zoltán elhozta Beszélő ecset című szép könyvét, amelyről az Erdélyi Művészet idei első számában így ír Gáspár Sándor: "Ritka szép könyv a Beszélő ecset. A Mentor kiadó méltán pályázhat 2010- ben a legszebb könyv díjára ezzel a kötettel is, amelyért Káli Király István és Vida Erika, valamint képfeldolgozóként és tördelőként nem utolsósorban Orbán László vállal felelősséget a közönség előtt. A szerző, Kedei Zoltán, akinek a grafikáit, illetve festményeit, valamint lírai szövegeit láthatjuk, maga is külön beszél a könyv szépségéről, olyasmiről, amit persze remélt, de amelynek megvalósulása nem tőle függött. Azért is emeli ki az értékét. Számunkra mégsem ez a nyomdatechnikai és szerkesztői remeklés jelenti a kötet értékelésében a maximumot. De olyan többlet ez, amely megérdemli a kritikustól az elismerő szót. E könyvnek jellemző, lényeges tulajdonsága, hogy nemcsak a képíró, hanem a szövegíró alkotó is jelentkezik, és a két kifejezési mód egymást erősíti." Tanúi lehettek mindazok, akik ott voltak a Társalgóban, annyi különbséggel, hogy ott nem az "ecset" szólalt meg, hanem a kezelője, a rokonszenves egyéniségű, vallomásos alkotóművész, a nyolcvanas éveit taposó, mégis örökifjú, kiapadhatatlan energiájú Kedei Zoltán. Damján B. Sándor. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. május 31.Karácsonyi a MÚRE új elnökeKarácsonyi Zsigmond vezeti hétvégétől a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét (MÚRE). A szervezet hétvégi tisztújító közgyűlésén Vajda György, a marosvásárhelyi Népújság és Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi rádió munkatársa is pályázott az elnöki tisztségre, ám Karácsonyi már az első fordulóban megszerezte a szavazatok hetven százalékát. Karácsonyi Zsigmondot választották meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnökévé a hétvégi tisztújító közgyűlésen, amelyen az egyesület fennállásának húszéves évfordulóját is megünnepelte a 260 tagot számláló szakmai szervezet. A tisztségre Vajda György, a marosvásárhelyi Népújság és Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi rádió munkatársa is pályázott, ám Karácsonyi már az első fordulóban megszerezte a szavazatok hetven százalékát. Ambrus Attila leköszönő elnök az alapszabály szerint már nem jelentkezhetett új mandátumra. A MÚRE új vezetője lapunknak elmondta: legfontosabb célkitűzésnek a területi szervezetek munkájának megerősítését tartja. „Bukaresttől Szatmárig, Temesvártól Csíkszeredáig, Sepsiszentgyörgyig óriási területeken fejtünk ki tevékenységeket, és szükségesnek látom, hogy a fiókszervezetek a jövőben hatékonyabban működjenek, az újságíróknak szakmai és etikai képzéseket biztosítsanak” – fejtette ki az ÚMSZ-nek Karácsonyi Zsigmond. A MÚRE közgyűlésén módosult az alapszabály is: az igazgatótanács tagjainak számát tizenkilencről tizenötre csökkentették, megszüntették az ügyvezető elnöki tisztséget, helyét az ügyvezető igazgató veszi át. Ambrus Attila eddigi elnök a döntést lapunknak azzal magyarázta, hogy „a kétfejű vezetést, amely a MÚRE-t húsz éven át jellemezte” már nem találták korszerűnek. „Úgy érzem, az elmúlt évek alatt sikerült egy élő, tartalommal telített szervezetet felépítenünk. Fontos kapcsolatokat építettünk ki magyarországi, vajdasági, kárpátaljai, és felvidéki kollégákkal, s ezekre a struktúrákra építve, remélem, a jövőben növekedni fog az egyesület tagsága” – mondta az ÚMSZ-nek a leköszönő elnök. A közgyűlés Csép Sándort választotta meg az audiovizuális sajtóért felelős alelnöknek, az írott sajtóért Szekeres Attila alelnök felel majd, a becsületbíróság elnöke pedig Maksai Magdolna lett. A hétvégi rendezvény záróünnepségén átadták a Veszely Károly-díjakat. Az elismeréseket Benkő Levente, a Krónika napilap újságírója (a kommunista korszak bűneinek feltárásáért) és a Bányavidéki Új Szó szerkesztősége (a máramarosi olvasók információs igényeinek kielégítéséért) kapta. Fleischer Hilda Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. június 1.Tisztújítás az újságíró-egyesületnélA hét végén a Gyergyószárhegyi Kulturális Központban tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete. A találkozó egyben "születésnapi rendezvény" is volt, hiszen 20 évvel ezelőtt Csíkszeredában jött létre az érdekvédelmi szervezet. A jelenleg közel 300 tagot számláló szakmai szervezetnek sikerült rangot kivívnia a nemzetközi és a hazai berkekben. Néhány éve létrejöhetett a Külhoni Magyar Újságírók Egyesületeinek Konvenciója, amelynek alapító tagja a MÚRE is. Ez a szervezet próbálja összefogni a határon túli magyar sajtót, hiszen a találkozások során kiderült, hogy hasonló gondokkal küzd mindenütt a kisebbségi média. Ezenkívül, a romániai sajtószervezetek is partnerként tárgyalnak a MÚRE képviselőivel. Hiánypótló kezdeményezésként 1990-ben Nagyváradon beindult az újságíróképzés, aminek köszönhetően létrejöhetett a szervezet szárnya alatt – a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által támogatott – Ady Endre Sajtókollégium. Ugyancsak a MÚRE kezdeményezésére beindulhatott a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemen a médiaoktatás. Kevés a hely ahhoz, hogy felsoroljuk mindazokat a rendezvényeket, szakmai képzéseket, riporttáborokat, amelyek 20 év alatt hozzájárultak ahhoz, hogy a romániai magyar újságíró-társadalom felépüljön, megerősödjön. Olyan neves újságírók, publicisták vezették az egyesületet, mint Hecser Zoltán, Kántor Lajos, Ágoston Hugó, Csép Sándor, Ambrus Attila, Gáspár Sándor. De említenünk kell Stanik István és Cseke Péter nevét is, akik oroszlánrészt vállaltak abban, hogy a magyar médiaképzés is gyökeret verjen. Mindezekkel ellentétben, mint minden civil szervezetnél, az utóbbi időben az is tapasztalható volt, hogy egyre kevesebb olyan rendezvényt sikerült szervezni, ami megmozgatta volna a tagságot. Ezért is jelentett a MÚRE életében fordulatot a hétvégi közgyűlés, hiszen a szervezetnek alkalmazkodnia kell az utóbbi időszak gazdasági-társadalmi változásaihoz: több lett a munka, kevesebb a jövedelem, egyre nehezebben lehet pályázni, pénzforráshoz jutni. Az alapszabályzat-módosítást és a tisztújítást követően a következő vezetőség állt össze: Karácsonyi Zsigmond elnök (Népújság), Csép Sándor audiovizuális alelnök (RTV), Szekeres Attila írott sajtó – alelnök (Háromszék), Simonffy Katalin (volt RTV-s) és Szűcs László (Erdélyi Riport főszerkesztője, AESK igazgatója) vezetőségi tagok. A Maros megyei területi elnök Vajda György (Népújság) lett. – Az egyesület operativitásának növelése érdekében sikerült a vezetőséget karcsúsítani úgy, hogy a területi szervezeteknek legyen nagyobb hatáskörük és mozgásterük. Ez reményt ad arra, hogy több olyan rendezvény is lesz, amely nemcsak a tagoknak, hanem az érdeklődőknek is többet nyújt a romániai magyar média életéből – mondta Karácsonyi Zsigmond korábbi ügyvezető elnök, a MÚRE új elnöke. A 20 éves ünnepség keretében – ahol a korábbi elnökök közül jelen volt Hecser Zoltán, Csép Sándor, illetve Ambrus Attila – a szárhegyi kastély lovagtermében ünnepélyesen is felidézték a kezdeti időszakot, majd hagyományosan átadták a Veszely Károly-díjakat, amelyeket a Brassói Lapok első főszerkesztőjéről neveztek el, akit az 1848-as forradalmat követő időszakban meghurcoltak. Az idén a díjban Benkő Leventét, a Művelődés munkatársát részesítették, aki számos, a közelmúltat feltáró publicisztikai, történelmi kötetet jelentetett meg, illetve a szórványban tett sajtótevékenységükért a nagybányai Bányavidéki Új Szót illette az elismerés. Az ünnepségen könyvbemutatóra is sor került, Ambrus Attila: Gótvárosi levelek, Balázs János: Csabákra várva, és Simonffy Katalin: Képnyelv – szónyelv című köteteket ismertették. (erdélyi) Népújság (Marosvásárhely) 2010. november 8.Iskola a magasban, a mélybenEzt a címet viseli az a fényképekkel teli vaskos kötet, amely a Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola elmúlt húsz évének eseményeit örökíti meg. Erre a húsz évre emlékeztek szombaton és vasárnap a Vártemplomban tartott kétnapos ünnep keretében, amely valóságosan és jelképesen is azt bizonyította, hogy a Bolyaiak városában hogyan lehet a semmiből egy új világot teremteni. Az alapítást követő eufória után a romániai oktatásügy barátságtalan intézkedéseivel szembesülve, a törvények útvesztőiben botladozva, az elkeseredés és reménykedés között egyensúlyozva, az iskola számára a nagykőrösi tetvérgyülekezet, a Károli Gáspár Egyetem kéznyújtása tette lehetővé, hogy főiskolai oklevelet állítsanak ki a hallgatóknak. Az elmúlt húsz év során nem a falak, de a hit, a lelkesedés, a hűség, a jövő nemzedékek neveléséért, a kis és nagyobb közösségek építéséért és megtartásáért érzett felelősség éltette és élteti tovább az 1990-es marosvásárhelyi események sodrásában megálmodott iskolát. A szombat délelőtti istentisztelet, amelyen Ötvös József vártemplomi esperes, az iskola kuratóriumának vezetője adta meg az alaphangot, s amelyen dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja végezte a szószéki szolgálatot, a hálaadás jegyében zajlott. A marosvásárhelyi vallási felekezetek képviselői is köszöntötték az ökumenikus szellemben működő képzőt, s hálát adtak azért, hogy alkalmas időben alkalmas emberek álltak az iskola megálmodója, néhai Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkész mellé, hogy tanítókat, énekvezéreket és kántorokat képezzenek – hangzott el Ferencz István római katolikus és Nagy László unitárius püspökhelyettes hálaadó imájában. A pártfogó nagy testvér, a Károli Gáspár Egyetem rektorának üzenetét dr. Nagy István dékán tolmácsolta. Legyetek a világ világossága – biztatta a hallgatókat Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke. Az iskolaalapító néhai Fülöp G. Dénes szerepét, a gaudai Dienstar Főiskola rektora nevében Piet Booj méltatta, s értékelte a holland és a vásárhelyi intézmények közötti jó kapcsolatot, s ígért segítséget a megtervezett új épület felépítésére. Most, amikor az oktatás szintje lefele halad, ki kell használni azt a történelmi lehetőséget, hogy a nehézségekhez hozzáedződve, mi itt, Erdélyben még tudunk szívvel-lélekkel dolgozni, s erre kell megtanítani a fiatalokat is – hangzott el dr. Hollanda Dénes köszöntőjében. Az üdvözlő táviratokat az iskola igazgatója, dr. Barabás László olvasta fel, aki az elmúlt húsz év történetének legfontosabb eseményeit, a mélységek és magasságok közötti vívódást foglalta össze. Ma sincs önálló épülete az intézménynek, amelynek igazgatása a régi vártemplom lelkészi lakásából történik. Mivel a Marosvásárhelyi Református Egyházközségek Kuratóriumának képviselői nem egyeztek bele, hogy a volt leányiskola felújítására és bővítésére kidolgozott terv, a Göcsi Máté oktatási, művelődési és szociális központ terve elkezdődhessen, a volt parókia bővítésére készült újabb terv által szeretnék elérni, hogy a képzőnek biztos otthona legyen – hangzott el a sok adat, esemény felelevenítése mellett az igazgató visszatekintőjében. E terv megvalósítására keresik a támogatókat, hogy létrejöhessenek Marosvásárhelyen a református iskolarendszer hiányzó láncszemei is, a református óvoda, elemi és általános iskola, ahol a főiskola hallgatói eredményesebben végezhetnék a felkészülést. A köszöntőkben sok szó esett arról, hogy sok-e vagy kevés a húsz év egy iskola történetében. Nos, az adatok szerint 619-en szerezték meg a tanítói és sokan közülük a kántori oklevelet is, ami a kötetet összeállító Barabás László szerint, abból kiindulva, hogy "kiművelt emerfők" tehetnek csuda dolgokat, jelentős számadat erdélyi magyar közösségünk viszonylatában. Az ünnepségen oklevéllel méltatták azok mukáját, akik hozzájárultak az iskola építéséhez. Gubcsi Lajos, a magyarországi Zrínyi Kiadó vezetője két könyvet hozott az iskola diákjainak és tanárainak, az ünnepség résztvevőinek ajándékba. A jubileumi alkalomra készült kötetet, amelyet Barabás László igazgató állított össze, Gáspár Sándor méltatta. Az ünnepségen Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő szavalt, s az iskola kórusa énekelt. A kántor-tanítóképzőben végzett diákok munkáiból készült kiállítást a gótikus teremben Ábrám Noémi nyitotta meg. A szellemi termékek mellett a végzettek kézügyességét bizonyították a kiállított kézimunkák, festmények, faragások, babák, az iskolában folyó munka sokszínűségét a kiállított képek. A zenei anyanyelvünk érdekében vállalt munkát a délutáni előadás bizonyította, amelynek során az iskolában végzett zenészek, a végzősök által vezényelt kórusok, valamint a művésztanárok léptek fel. Kora délután a tanároké volt a szó. A külföldi vendégek és a hazai előadók a kántor-tanítóképzés az ezredfordulón (kereszténység, magyarság, kultúra) témakörökban tartottak előadást. Vasárnap dr. Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke hirdetett igét, s az újabb köszöntéseket követően közös ima hangzott el a főiskola jövőjéért. Ezúttal is fellépett az iskola kórusa, majd az ünnepség az elhunyt lelkészek, tanárok, öregdiákok sírjának megkoszorúzásával ért véget. Népújság (Marosvásárhely) 2011. május 24.Elmaradt az aláírásA tárgyalásokat folytatják Az EMNT megyei szervezetének közleménye szerint hétfõn délelõtt az RMDSZ marosvásárhelyi székházában kellett volna sor kerüljön annak az együttmûködési szerzõdésnek az aláírására, amelynek értelmében az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttmûködne abban, hogy Marosvásárhelyen közös polgármesterjelöltet indítsanak a jövõ évi helyhatósági választásokon. Az aláírás azonban elmaradt. A sajtóhoz eljuttatott meghívó szerint az öt alkalommal megtartott elõzetes tárgyalásokon részt vettek az MPP (László György, Kelemen Ferenc, Toldi Gyöngyike), az RMDSZ (Benedek István, ifj. Benedek István, Csegzi Sándor, Brassai Zsombor), az EMNT (Jakab István, Tõkés András, Ábrám Noémi, Portik Vilmos, Kali István) és az SZNT (Bíró Zsolt, Gáspár Sándor) képviselõi, illetve hogy a május 19-i, csütörtöki találkozón megegyeztünk, hogy hétfõn, május 23-án aláírjuk az EMNT által elkészített Együttmûködési megállapodást (mellékelve!). A megegyezés értelmében az aláírásra várjuk a sajtó képviselõit is. Az RMDSZ álláspontját a megyei és marosvásárhelyi szervezetek elnökei (a mellékleten olvasható) közös nyilatkozatban fogalmazták meg. Hétfõ délelõtt kiderült, hogy az aláírás elmarad. Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke tizenegy óra elõtt bejelentette: valóban hónapok óta folytatják a tárgyalásokat, hogy Marosvásárhelyen sikerüljön közös magyar polgármesterjelöltet állítani. Ehhez összefogásra van szükség, errõl kell az elkövetkezendõkben beszélni, enélkül nem fog sikerülni, pedig számunkra rendkívül fontos, hogy Marosvásárhelyen a magyar polgármester mellett magyar többségû tanács álljon össze. A tárgyalások elõrehaladottak, úgy nézett ki, hogy a héten talán aláírunk egy együttmûködési szándékot. Formabontó villám- sajtótájékoztató Az EMNT és az MPP aláírásra érkezett, de megtudták, hogy nem kerül sor erre. Kali István, az EMNT alelnöke rendkívüli, formabontó villám-sajtótájékoztatót tartott az RMDSZ székháza elõtt. - Eljutottunk ehhez a történelmi pillanathoz is, hogy reményeink szerint egy olyan példátlan összefogás momentumát pecsételjük meg a mai napon, ami eddig még Marosvásárhelyen nem volt. Tulajdonképpen arról van szó, hogy még a télen elkezdõdött egy egyeztetés az RMDSZ, az MPP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselõi között. Eddig öt hasonló egyeztetés volt, ez most a hatodik, amely éppen az RMDSZ székházában folyik. A célunk az, hogy közös magyar polgármesterjelöltet állítson a három politikai alakulat. Nem célunk megosztani a magyarságot, egységes, közös jelöltet szeretnénk. Ennek érdekében a Demokrácia Központban elkészült egy dokumentum, egy együttmûködési megállapodás, amit magunkkal is hoztunk. �?gy álltunk fel csütörtökön a tárgyalóasztaltól, hogy ezt a megállapodást itt ma 11 órakor aláírjuk. A megállapodás három fõ pontot tartalmaz: az elsõ, hogy a három politikai alakulat egyetért abban, hogy Vásárhelynek közös magyar polgármesterjelöltet szeretnénk állítani, a második pont azt rögzíti, hogy ezt a jelöltet konszenzusos alapon és maradéktalan egyetértéssel választjuk ki, vagyis nem egyik vagy másik párt vagy politikai alakulat jelenti be, hanem egy jelöltet közösen fogunk megjelölni. A harmadik, hogy e mögé a jelölt mögé a legnagyobb társadalmi összefogást szeretnénk állítani, ami azt jelenti, hogy történelmi egyházaink és civil szervezeteink és nem utolsósorban a vásárhelyi magyar polgárok véleményére vagyunk kíváncsiak, ezért széles körû konzultációt fogunk kezdeményezni, hogy ki legyen a jelölt. Mi ma személyeket nem fogunk megnevezni, ez három elv, és mi egy elvi megállapodást jöttünk ide megkötni. Reményeink szerint ez az elvi egyezség ma aláírásra kerül. A tanácskozás végén nyilatkoztak a szervezetek vezetõi. Bizonyos félreértéseket tisztáztunk Benedek István: - Bizonyos félreértéseket tisztáztunk, mindhárom jelen levõ szervezet egyetért az együttmûködéssel. Jelenleg, úgy gondoljuk, egyelõre még nem érkezett el az aláírás pillanata, erre a következõ napokban-hetekben kerül sor. Az RMDSZ nagy szervezet, szabályok szerint mûködik, amelyeket tiszteletben kell tartani. Hasznos beszélgetésre került sor, úgy gondolom, hogy mindhárom szervezet õszintén akarja ezt az összefogást, amely a következõ napokban-hetekben aláírás formájában is megfogalmazódik. Az RMDSZ régebbi, konszolidált szervezet, a struktúrái bizonyos szabályokat követelnek, amelyeket be kell tartani. Szükség van a választmány jóváhagyására. Ez a napokban megtörténik, s utána sor kerülhet az aláírásra. Az MPP többet szeretne egy szándéknyilatkozatnál László György, a Magyar Polgári Párt megyei elnöke továbbra is egyetlen járható útnak tekinti a reális összefogást. - Ha tényleg mindannyian komolyan gondoljuk, hogy vissza akarjuk nyerni Marosvásárhelyt, akkor csak összefogással érhetjük el. Február óta, amióta megkezdtük a tárgyalásokat, ebben egyetértettünk mindannyian. Az MPP többet szeretne egy szándéknyilatkozatnál, véleményünk szerint egy konkrét együttmûködési megállapodásnak minél hamarabb meg kellene születnie. Nincs veszve semmi, két hét alatt esetleg kis idõt veszítettünk, s annak reményében, hogy az RMDSZ ezt a szerzõdést aláírja velünk és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal, számunkra elfogadható. Szándéknyilatkozat létezik, de végül is az együttmûködési megállapodás fog számítani. A Magyar Polgári Párt hisz abban, hogy a közösséget a pártérdekek elé lehet helyezni, és Marosvásárhelyen csak ez a járható út. Nem ragaszkodunk saját jelölthöz, remélhetõleg az RMDSZ is megérti azt, nem biztos, hogy a tulipános jelölt a jó. Véleményünk szerint egy olyan személy, mint Bölöni László, megfelelõ jelölt lehetne. A kérdésre, hogy támogatnák-e az RMDSZ jelöltjét, kategorikus nemmel válaszolt. Marosvásárhely megérett a változásra és a magyar összefogásra Jakab István, az EMNT megyei elnöke: - Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Marosvásárhely magyar polgármesteréért küzd, és az együttmûködés láttán örömmel mondjuk el, hogy Marosvásárhely megérett a változásra és a magyar összefogásra. Az elmúlt egy órában nagyon fontos dolgokat beszéltünk, és remélem, hogy az összefogás szándéka mindannyiunkban megvan, Mi ehhez az összefogáshoz máris aláírásunkat adtuk, és technikai procedúrák után mindhárom szervezet emellett nyilatkozik. �?gy látom, hogy Marosvásárhelynek csakis összefogással lehet magyar polgármestere, mindhárman errõl nyilatkoztunk. Az összefogásról szóló szándéknyilatkozatot az EMNT és az MPP írta alá. Nyilatkozat Az RMDSZ Maros megyei és marosvásárhelyi szervezetei a jövõ esztendõben sorra kerülõ önkormányzati választásokon kiemelt figyelmet szentelnek a megyei tanácsnak és Marosvásárhelynek. A legutóbbi választásoktól eltelt idõszakban is bebizonyosodott, hogy a magyarság érdekeit nem lehet másokra bízni, erõs magyar érdekképviseletre van szükség az önkormányzati döntéshozó és vezetõ testületekben. Ez a szempont szükségszerûen összefogásra kötelez! Mindent el kell követnünk, hogy a megyei tanács élén ismét elnökünk, a megyeszékhelyen magyar polgármesterünk legyen, illetve a tanácstestületben a magyar érdekképviselet tekintélye megerõsödjön - mindezt csak józansággal, együttmûködéssel, okos döntésekkel lehet. Mindez csakis úgy valósítható meg, ha a város magyarsága összefog! Megítélésünk szerint a magyar összefogás minden érdekképviseletre vállalkozó magyar politikai szervezetet együttmûködésre kötelez. Ennek megfelelõen az RMDSZ nyitott minden olyan politikai és civil szervezet illetve történelmi egyház felé, amelyek ezt a célkitûzést támogatják. Ennek megfelelõen kell szempontjainkat egyeztetni és a választási stratégiát kivitelezni. Az esetleges politikai iszapbirkózás - mely nem jellemzõ a magyar politikai elitre - nem szolgálja a magyarság érdekeit, ezért az RMDSZ ilyen jellegû konfliktusokban nem kíván részt venni. Bízunk abban, hogy felhívásunk meghallgatásra talál, és a következõkben mindenekelõtt a megyei és a marosvásárhelyi magyarság érdekeit szem elõtt tartva, sikerül jövõben összefogással az önkormányzati választásokat megnyerni. Dr 2011. november 8.Fel nem osztható és be nem olvasztható (Székely Nép — az SZNT kiadványa)Nem akármilyen ajándékkal lepte meg népét a Székely Nemzeti Tanács: ingyenes szétosztásra szántan megjelentette negyedéves közlönyének, a Székely Népnek második számát. A hatalmas, hetvenezres példányszámból ítélve – jól megszervezett terjesztés esetén – a kiadvány minden második-harmadik székely családba eljuttathatja a közösségi önérzet szavát. A székely önrendelkezés megvalósítását zászlajára tűző szervezet – miként internetes honlapján is nyomon követhető – megalakulása óta tántoríthatatlanul küzd e második magyar nemzeti tömbben rejlő önigazgatási lehetőség megvalósításáért, s ennek kapcsán mindjárt a kiadvány első oldalán nyilatkozatban emeli fel szavát Románia napjainkban forgalmazott demokrata-liberális régiósítási tervezete ellen, mely területfejlesztési átszervezés örve alatt a székelységet a mainál is hátrányosabb helyzetbe hozná. Az egyértelműen diszkriminatív törekvés EU-s kisebbségvédelmi normáknak is ellentmond, de a lakossági-nemzetiségi arányok megváltoztatásán túl eltávolítana a székelység legtermészetesebb céljától, népi mivolta kiteljesítésétől egy területi autonómiában. A székely sajtóhagyományokban gyökerező kiadvány a továbbiakban mozgalmi eseményekről tudósít, melyekből jól kirajzolódik politikum fölé emelkedő tevékenységének összefogásra buzdító vonása, s üdvözlendő, ahogy az 2010-es anyaországi fordulat utáni kitágult közéleti mozgásteret megkísérli kiaknázni azzal, hogy legmagasabb szintű képviseleti és kormányszervekkel veszi fel a kapcsolatot, ahogy nemzetközi térre szándékszik vinni a maga ügyét. Jó tollú újságírók mellett a kiadványban nívós politikai elemző hívja fel a figyelmet a megyék megőrzésének fontosságára a mai feltételek közt. "Ennek a keretnek a megmaradása a régióképződési folyamat támaszát, garanciáját jelenti, esetleg – politikai helyzettől függően – az elért szint konzerválását mindaddig, míg a régió elismerése nem vezet effektív módon az új keret kialakulásához" – írja Bakk Miklós, aki egyúttal azt is leszögezi: a kisebbségi törvénytervezet és a nagyobbik kormánypárt által megfogalmazott közigazgatási tervek nem "csereszabatosak." Interjúban biztosítja támogatásáról a szervezetet Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, cikket közöl Szász Jenő MPP-elnök, Ferencz Csaba és Árus Zsolt. Az európai autonómiák elvi kérdéseit taglalja egy tanulmány első része, a Magyar Autonóm Tartományról ír Gáspár Sándor, Marosszék "visszavételéről" cikkezik Izsák Balázs. Színvonalas voltának köszönhetően a mozgalomépítés, közvélemény-formálás hatékony eszközének ígérkezik a Székely Nép. B. Kovács András Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. február 28.Ismét kivesézték a beszélő sajtótA romániai magyar audiovizuális sajtó nyelvhasználati sajátosságait vizsgáló jelentést mutattak be a marosvásárhelyi Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatói és diákjai, akik második alkalommal elemezték a rádiós és televíziós műsorokat. „Ezúttal is ugyanaz volt a kutatók célja, mint egy évvel ezelőtt: a nyelvi tudatosság ébrentartása, nem pedig büntetések kicsikarása” – jelentette ki a jelentést megelőző sajtótájékoztatón Szász Attila, az Országos Audiovizuális Tanács nemrégiben leköszönt tagja. A Marosvásárhelyi Rádió megbízott főszerkesztő-helyetteseként tevékenykedő médiaszakember szerint nagy szükség van az „ilyen és ehhez hasonló munkákra, amelyeknek eredményei remélhetőleg pozitív hatással lesznek a médiára”. Az elemzett sajtóorgánumok között szerepelt a közszolgálati rádió bukaresti, marosvásárhelyi, kolozsvári és temesvári stúdiói, a Gaga Rádió, Paprika Rádió, Sepsi Rádió, City Rádió és Erdély FM, illetve a közszolgálati televízió magyar nyelvű stúdiói és az Erdélyi Magyar Televízió. Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke dicséretes kezdeményezésnek nevezte a sajtónyelv monitorizálását, aki szerint az oktatási tevékenység mellett nagyon fontos az olyan kutatás, amely a szakma mindennapjaival foglalkozik. Pletl Rita, a kutatást koordináló egyetemi tanár a sajtótájékoztatón elmondta, a kutatás során a tendenciák feltérképezésére helyezték a hangsúlyt, nemcsak az egyes hibatípusok rögzítésére. Hangsúlyozta: vannak olyan területek, ahol jóval kevesebb hibát rögzítettek, mint egy évvel ezelőtt, de vannak „visszatérő” hibatípusok is. Ilyenek például a nyelvbotlások, amelyeken szerinte „egy kis odafigyeléssel lehetne javítani”, az igekötők helytelen használata, illetve a román fordításból eredő hibák. A médiajelentés ismertetése után az erdélyi magyar rádiózásról szerveztek kerekasztal-beszélgetést, ahol többek között Gáspár Sándor, valamint Kommer Alois a romániai magyar, illetve német rádiózásról beszéltek. Antal Erika Új Magyar Szó (Bukarest) 2012. április 3.Kerekasztal-beszélgetés az újságírószakmárólMÚRE–Sapientia focimeccs A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) és a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara kommunikáció és közkapcsolat szakának közös kezdeményezésére a múlt héten az egyetem campusának szenátusi termében kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen kommunikáció szakos diákok, tanárok (dr. Gagyi József, dr. Pletl Rita és dr. Bakos Levente), illetve újságírók vettek részt. A rendezvény célja a szakmai egyesület és az oktatási intézmény közötti kapcsolat elmélyítése volt. Dr. Gagyi József témafelvetésként arra kérte az újságírókat, hogy határozzák meg, milyen életpályamodellt állíthatnának a fiatalok elé, ki a jó szakember, hogyan lehet témát találni, megfelelően megírni és az olvasó elé tárni. A sokrétű beszélgetésből sok minden kiderült. A hozzászólók (Karácsonyi Zsigmond, Nagy Miklós Kund, Szucher Ervin, Vajda György, Kuti Márta, Gáspár Sándor, Bögözi Attila, Tomcsányi Mária) többek között elmondták, hogy az újságírás tulajdonképpen egy életforma, egy olyan hivatás, amelyet tisztességgel csak úgy lehet folytatni, ha megfelelő meggyőződéssel, igazságérzettel, állandó kíváncsisággal rendelkezik az, aki erre a pályára lép. Természetesen elengedhetetlenül szükséges az íráskészség, az anyanyelv megfelelő ismerete és használata mind az írott, mind az audiovizuális médiában. Az is elhangzott, hogy az erdélyi magyar újságíró-társadalom az elmúlt 22 évben változáson ment keresztül. 1989 előtt csak a jól ismert korlátok között lehetett a szakmát gyakorolni, majd az újonnan létrejövő médiatermékeknél olyanok helyezkedtek el, akik valóban elhivatottságot éreztek e szakma iránt, de nem volt megfelelő szakmai ismeretük. Hiánypótló intézményként indult be a MÚRE által fenntartott Ady Endre Sajtókollégium Nagyváradon, ahol sikerült olyan szakembereket kinevelni, akik többé- kevésbé megállták a helyüket a szakmában. Aztán 1995 után hanyatlani kezdett az érdeklődés az újságírás iránt. S bár több egyetemen is beindult a felsőfokú képzés, ma már az tapasztalható, hogy ez a szakma "kiment a divatból". Ez annak is betudható, hogy a reklámpiac beszűkülése, majd a gazdasági válság okozta gondok miatt – a munka volumenéhez viszonyítva – nem kínál jól jövedelmező állást a média. Ezenkívül az is tapasztalható, hogy a fiatalabb generáció nem médiafogyasztó. Kevesen olvasnak újságot, hallgatnak rádiót és néznek hír- és tájékoztató műsorokat a televízióban. Pletl Rita tanárnő fogalmazta meg sarkalatosan ennek egyik okát: rossz az oktatási rendszer, hiszen a középiskolás diákokat nem tanítják meg gondolkodni. Aki pedig nem tud gondolkodni, az kevésbé fog érdeklődni a világ dolgai iránt, nincs igazságkereső késztetése, ami elengedhetetlenül szükséges ehhez a szakmához. Ugyancsak hiánypótló kezdeményezése a MÚRE megyei szervezetének a Médiasuli, amelyet immár harmadik éve szerveznek a Bolyai líceumban. Ennek az a célja, hogy egyrészt értőbb médiafogyasztókat neveljen, másrészt pedig utat mutasson azoknak, akik a média és kommunikáció felé irányulnának a középiskola padjaiból. Szó esett egy másik hiányosságról is, a gyakorlati oktatásról. Ugyanis az új bolognai rendszer nem teszi lehetővé a hosszabb távú gyakorlati képzést a médiaintézményeknél, az a néhány nap, amelyet kötelezően el kell tölteni valamelyik újságnál, rádiónál, tévénél, nem elég ahhoz, hogy a szakma iránt érdeklődők teljes képet kapjanak mindarról, amit tulajdonképpen ez a terület jelent. A diákok kérdéseiből kiderült, hogy még sok minden maradt megválaszolatlan, a szervezők arra a következtetésre jutottak, hogy a találkozót folytatni kell. A tanárok és a MÚRE jelen levő tagjai megegyeztek abban, hogy kidolgoznak egy tervet, amelynek alapján a média területét felölelő tematikában szerveznek még beszélgetéseket, s ha az egyesület külföldi szakembereket, oktatókat, szakelőadókat hív meg, akkor a Sapientiát is bekapcsolja a tevékenységbe. A tegnapi találkozót kemény összecsapás zárta. A fair play szellemében a MÚRE és a Sapientia tanárainak válogatottjai mérkőztek meg az egyik marosvásárhelyi általános iskola sporttermében. A jó hangulatú meccs végeredményét az eredményjelző tábla meghibásodása miatt nem jegyezhettük le, de a meccset követő baráti beszélgetésen a felek megegyeztek, hogy a találkozósorozatot folytatják mind a campusban, mind a sportpályán: négy hét múlva biztosan. Vajda György. Népújság (Marosvásárhely) 2012. december 24.Oltyán László íróra, újságíróra emlékeztek MarosvásárhelyenOltyán László marosvásárhelyi író és újságíró újabb posztumusz kötetét mutatták be a szerző szülővárosában, Marosvásárhelyen. Önkéntes száműzetés. Az 55 évesen elhunyt szerző 1988-ban a sajtóból is visszavonult A Kriterion kiadásában megjelent, Pihenés a hegyen című regény 1979-ben íródott, ennek ellenére H. Szabó Gyula, a kiadó vezetője úgy vélekedett a Bernády-házban szervezett könyvbemutatón, hogy Oltyán műve most is éppen olyan kortársnak számít, mint bő három évtizeddel ezelőtt. Arra a kérdésre, hogy miért nem jelenhetett meg eddig az 1990-ben, mindössze 55 esztendősen elhunyt szerző műve, a regény előszavában Tófalvi Zoltán adja meg a választ. Szerinte a cenzúra túlfűtött szigorát jól ismerő szerző tudatában volt annak, hogy regényét a fióknak írja. Oltyán László az egyetlen olyan erdélyi újságíró volt, aki nemcsak egyes, a hatalommal szembemenő kisemberről írt regényei közlését nem erőltette, de amikor negyed évszázados pályafutás úgy érezte, hogy se tolla, se gyomra nincs a kor követelményeihez, 1988-ban a sajtóból is visszavonult. Nem egy kényelmesebb vagy jobban fizetett állásba, hanem kétkezi munkásnak az egyik gyár sötét, hideg szerszámlakatos-műhelyébe, ahol egyesek által megbecsült, mások által megalázott inasként kezdte újra az életét. Ennek dacára szabad embernek érezte magát. „Kikerült a Vörös Zászló szerkesztőségéből, de emberileg nem tört meg. Mindez azt bizonyította, hogy erősebb volt, mint a hatalom” – jellemezte néhai pályatársát Gáspár Sándor rádiós újságíró. Oltyán László abban a naiv tévhitben ringatta magát, hogy mások is követik a példáját, s ha tömegesen tiltakoznak a diktatúra ellen, akkor annak érdemi következményei lesznek Ehhez képest a ’89-es fordulat után csak a nevét hiányoló és aláírásgyűjtésbe fogó olvasók követelésére került vissza az akkor már Népújság nevet viselő, megyei napilaphoz, ahol nagyon keveset dolgozhatott a ’90 őszén bekövetkezett haláláig. „Meggyőződésem, hogy Oltyán László ma sem találná a helyét, ha valamelyik politikai szekértábor tologatásán dolgozó újságnál ténykedne” – vélekedett a Krónika munkatársa, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) 2013. március 9.Volt egyszer egy Makk-féle összeesküvés, és mártírokká lettek hőseinkAz erdélyi magyarság nem csak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjainak emlékét őrzi kegyelettel. Mikor a nemzet porba hullt, reményt vesztett, székely hősökben lobogott fel újult erővel, hatványozottan a szabadságvágy. A ’49-es kegyetlen megtorlások dacára volt merszük, bátorságuk szervezkedésbe, harcba kezdeni. Ők a Makk- féle összeesküvők. Székely vértanúkként eddig hármukat ismerte jobban a világ. A Marosvásárhelyi Rádió szorgalmazására újabb nevek, történetek kerülnek be a köztudatba. Az ott elhangzott műsor szerkesztett változatát most olvasóink is kézbe vehetik. A szerzők: Bakó Zoltán, Gáspár Sándor, Kádár Gyula, Ötvös József és Vajda György. Bágy leghíresebb szülötte Pár évvel ezelőtt Papp Vilmos, Budapest-Kőbánya református lelkipásztora könyvet írt a nevezetes magyar református presbiterekről Őrállók címen. Akkor keresett meg engem is, hogy esetleg valamilyen festményt, rajzot, esetleg kőlenyomatot ismerünk-e Török Jánosról, a székely vértanúról, marosvásárhelyi presbiterről. Könyvekben és a Teleki Tékában való utánajárás nyomán szomorúan állapítottuk meg: nem maradt róla semmilyen rajz, de személye és emléke mégsem ment feledésbe. A marosvásárhelyi Postaréten álló emlékmű felirata utal székelyföldi származására. Bágy a Homoród mente székely unitárius falvai között ma is élő református közösség. A közel kétszázan ott élő bágyiak ma sem felejtették el falujuk leghíresebb szülöttjét, az iskola előtt egy kopjafa emlékeztet: itt született 1806-ban Török János. Korának jól bevált gyakorlata szerint a szorgalmas székely fiút tízévesen beíratták a székelyudvarhelyi református kollégiumba, ahol előbb szolgadiákként, később pedig magántanítványok oktatójaként végezte tanulmányait. Tizenhat évig volt a kollégium tanulója, majd az erdélyi négy református kollégiumban tett sikeres vizsgája nyomán külföldi tanulmányútra mehetett. Berlini peregrinációja után hívják meg a marosvásárhelyi református kollégiumba történelemtanárnak, majd a teológia professzora lesz itt haláláig. Az 1848-as magyar szabadságharc megosztotta a kollégium tanárait. A császárhű tanárok – köztük Bolyai Farkas – ellenezték a fiatalok hadba vonulását. Török János harcra, szabadságharcra buzdította tanítványait. 1848 őszén Gedeon tábornok könnyen bevette Marosvásárhelyt, és Török János professzort több társával együtt túszként Nagyszebenbe záratta, ahonnan csak féléves rabság után Bem József tábornok honvédjei szabadították ki. Világos nem ölte meg a szabadságvágyat A levert forradalom után a nép egy részében még ott égett a szabadság vágya. A Makk József ezredes által szervezett mozgalom egyik erdélyi összekötője és irányítója lett bágyi Török János. A Makk-féle összeesküvés leleplezése után, 1852-ben Gálffy Mihály sógorával és Horváth Károly nevű tanítványával együtt letartóztatják, újból Nagyszebenbe zárják, ahol a haditörvényszék 1853. október 11-én kötél általi halálra ítéli őket. 1854 márciusában hozzák vissza Marosvásárhelyre, és március 10-én a Postaréten kivégzik. Halálával megszűnik Marosvásárhelyen a teológiai oktatás, azaz a lelkészképzés. Bágyi Török János nemcsak azért volt a marosvásárhelyi református kollégium egyik híres és nevezetes tanára, mert 48 évesen vértanúhalált halt a magyar szabadságért, hanem az ötödfél évszázadnál is öregebb székelyföldi kollégium jól képzett nevelője volt. Nyomtatásban megjelent tankönyvei mellett 33 műve maradt kéziratban. Egykori tanítványa, Deák Farkas így emlékszik vissza rá: "Mindenkivel tudott a maga nyelvén beszélni. Sok szegény székely fiú megkönnyezte, meggyászolta, kiknek ő atyja volt. Nem egy özvegy nő kereste fel és öntözte könnyeivel sírját, kiknek gyermekeit atyai gyámsága alá vette és embert csinált belőlük". Visszacseng a múlt Magyar és szűkebb hazánk, Erdély történelmében is vannak, akik megérdemlik, hogy nemzeti panteonba kerüljenek, és ne csak ünnepekkor, megemlékezésekkor említsék a nevüket. Ezt érdemeli a firtosmartonosi Gálffy Mihály is, akinek élete, tragédiája példaértékű a mai és a jövőbeli fiatal generációknak is. Elemi iskoláit szülőfalujában, Firtosmartonosban, a gimnáziumot Székelykeresztúron, jogi tanulmányait Kolozsvárt végezte. 1843-ban az alma materében rendezett nagyszabású vívóversenyen mindenkit, még két vívómestert is maga mögé utasítva győzedelmeskedett. Előbb Székelykeresztúr szolgabírája lett, majd 1848-ban ügyvédi irodát nyitott Marosvásárhelyen. Itthon alapozta meg tudását és indult el a fényes karrier útján. Igazságérzete ösztönözte arra, hogy részt vegyen az 1848-as szabadságharcban. Mi sem lehet nemesebb eszme, mint az idegen elnyomás és hatalom ellen küzdeni, olyan egyetemes polgári értékek mellé szegődni, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség, a prosperitás, amelyet egy új világrend megteremtése jelentett volna. De mint oly sokszor, a történelem most is megismételte önmagát. A nagyhatalmak összefogtak, hogy az "ősi rendet" megvédjék: katonai túlerővel, cselszövéssel, árulással, az együtt élő nemzetek összeugrasztásával. Visszacseng a múlt most is, amikor azon vitatkozunk, hogy ki a létjogosultabb a Kárpátok ölében, kinek a szimbólumai erősebbek, s azokat kiáltják ki hősöknek, akik a nagyhatalmak játékában arra kényszerültek, hogy békésen együtt élő nációk húsába harapjanak. Mi lett volna, ha sikerül? A marosvásárhelyi Postaréten felállított obeliszk felkiáltójel. Üzenet a múltból a jelennek, s iránymutató a jövőnek. A Makk-féle összeesküvésben résztvevők hittek abban, hogy meg tudják fordítani a történelem kerekét, hogy mindenek fölött győz az eszme, amely tiszta, őszinte s haladó, hittek Kossuth Duna menti köztársaságában, s abban, hogy az emigrációba menekült politikus visszatérte elég lesz ahhoz, hogy a kioltott forradalmi láng újra, lobbanjon. Gálffy Mihály nem kevesebbet vállalt magára, mint azt, hogy a száműzetésből hazatérő Kossuth Lajost erdélyi hatalomra juttassa. El lehet játszadozni a gondolattal: mi lett volna, ha sikerül? Milyen gazdasági fejlődés indulhatott volna be a szabad és független Erdélyben, ha Kossuth, Széchenyi és a kor haladó magyarjainak eszméi megvalósulnak? De a nagyhatalmi érdekek nem ezt akarták. A franciák, akiktől az összesküvők segítséget kértek, elárulták őket. 1918-ban, 1956-ban is hiába várta e kis ország(rész), hogy melléálljanak. Az árulást követően kémek hálózatával ásták alá azt a szervezkedést, amely nemcsak egy szűk körű csoport érdekeit szolgálta volna. S került Júdás elég, pl. a kisgörgényi Bíró Mihály földbirtokos, aki az összeesküvőket kiszolgáltatta az akkori hatóságoknak. Sorsuk megpecsételődött, és azt hiszem, büszkén vállalták a kihallgatás, a nehéz börtön kálváriáját, a halálos ítéletet. Amikor 1854. március 10-én a székely vértanúkat Marosvásárhelyen keresztül állig felfegyverzett katonák a postaréti vesztőhelyre kísérték, a lakosok tiltakozásul fehér szalagot tűztek ki ablakaikba. A béke szimbólumát egy olyan városban, amely, ha nem esik az árulás áldozatául, talán az új forradalom központjaként eltörölhette volna Világos szégyenét. Ezt a gesztust sem szabadna felednünk, s most is eszünkbe juthatna, amikor javában dúl a "zászlóháború". Jó lenne, ha 159 évvel a szomorú esemény után úgy emlékeznénk Marosvásárhelyen a mártírokra, hogy fehér szalagokat fonunk együtt: magyarok, románok, szászok és zsidók, azoknak a leszármazottai, akiket évszázadokon keresztül a nagyhatalmak átvertek. Gálffy Mihály és a névtelen hősök áldozata csak akkor nem volt hiábavaló, ha tanulunk végre sorsukból. Gálffy Mihály drágán megfizetett az eszméért. Feleségét, Rozáliát is halálra ítélték, végül a kufsteini várbörtön hűvös falai között végezte. Két árvát hagytak maguk után. Nem világra szóló történet, de tanulságos. Tanulságos? Hol zsarnokság van... Jó száz évvel a székely vértanúk kivégzése után fogalmazta meg az önkény, a zsarnokság lényegét Illyés Gyula. Mert a Habsburg ugyanolyan kegyetlen és öntörvényű volt, mint a későbbi kommunista. Olykor még ismétlődtek is a történések. Mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Horváth Károly fiatal földbirtokos teleki házába vezetett Rózsafi útja, amikor a Makk- féle összeesküvés szálait kezdték bogozgatni. És hová máshová mehetett volna nagyobb biztonsággal, mint az alig huszonhárom éves székely birtokoshoz, akinek zsenge kora ellenére már komoly forradalmi tapasztalat állt a háta mögött. Ahhoz a Horváthhoz ment, aki a forradalom kitörésekor azonnal nemzetőr tisztnek jelentkezett, s amikor az oroszok betörtek, a Kossuth-huszárokkal vágta a rendet az ellenség soraiban. S aki Kazinczy tábornok oldalán állt akkor is, amikor Zsibónál le kellett tenni a fegyvert. Ahhoz a fiatal földbirtokoshoz ment, aki nem menekült sem török, sem olasz földre, de a külföld felé igyekvő menekvőket segítette, hogy átjussanak a határokon. Tudta-e, hogy rá itt még szükség lesz, sejtette-e, hogy még egyszer el kell mennie iskolái városába, arra az utolsó, vissza nem forduló útra? Ma már talán senki nem tudja, hol van az a szőlős Balavásáron, a Horváth Károly szőlőse, ahol a bukás elindult. Vagy folytatódott? De azt tudjuk, hogy hol volt Nagyszebenben a székely vértanúk fogdája, tudjuk, hogy hol volt Vásárhelyen az utolsó éjszakájuk, mint ahogyan tudjuk azt is, hogy mit mondott Horváth az őt szólásra bírni akaró Tapfernernek. Azt mondta: "Hiszem, hogy találtak önök most is árulót, de azért apportírozni ezt a becsületes székely népet a német nem fogja megtanítani soha." Huszonöt éves volt Horváth Károly, amikor a vásárhelyi Postaréten kivégezték. Elfogatásakor az osztrák törvények értelmében még kiskorúnak számított, hisz nem töltötte be a 23. életévét. Kijárt volna neki a kiskorúakat illető mentesség. De nem járt ki. Mint ahogyan valamivel több mint száz évvel később nem járt ki Mansfeld Péternek sem. Mert hol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Várady József és társai… A Makk-féle összeesküvés külön fejezete volt a Várady József vezette mozgalom. Várady akkor vállalja a fegyveres ellenállás szervezését, amikor a Marosvásárhely központú székely összeesküvés már elbukott. Ekkor vakmerőségre, bátorságra, makacsságra, nagy elszántságra és önbizalomra volt szükség. Várady épp ilyen adottságokkal rendelkezik. Az alig 26 éves bánpataki, Hunyad megyei ügyvéd, negyvennyolcas huszár a legalkalmasabb személy egy székely szabadcsapat szervezésére. Várady 1852. július közepe táján érkezik Háromszékre. Kezdetben a Sepsiszentgyörgy környéki falvakból szervezi a mozgalmat, majd az erdővidéki Bibarcfalván. A később vértanúságot szenvedő bibarcfalvi Bartalis Ferenc mint levélhordó kétszer jár Makk ezredesnél Bukarestben, írásbeli és szóbeli utasításokat közvetít. A titkos mozgalom Háromszéken eredményesebben működik, mint más régiókban. Így például a mátisfalvi Benő Miklós egymaga félszáz fős szabadcsapatot fegyverez fel. Várady kapcsolatot létesít a csíki vezetőkkel is. 1853. október 2-án Bibarcfalváról – ötvenfős csapata élén – Csíkba indul. Terve az, hogy a csíkszentkirályi erdőkben bevárja a háromszéki és a csíki szabadcsapatokat, majd egyesült erővel megtámadja a csíkszeredai és a sepsiszentgyörgyi adóhivatalokat. A pénztárakban talált pénzzel tovább növeli és erősíti az önkéntes alapon szerveződő székely haderőt, majd egyesül a külföldről érkező, a Makk ezredes vezette sereggel. Mivel a táborozók összeütközésbe kerülnek a helyi lakossággal, mert azok nem ismerik a szabadcsapat céljait, a csíkszeredai katonai kerület parancsnoksága hamar tudomást szerez róluk, és 1853. október 6-án nagyszámú katonaságot küld ellenük. A hadsereg meglepetésszerű támadása miatt a szabadcsapat felbomlik. Várady és társai fölött a marosvásárhelyi haditörvényszék 1854. április 6-án mondja ki a döntést, a 16 fővádlottból tizenkét személyt halálra, négyet pedig sáncmunkára ítél. Akik nélkül nem teljes a kép Bertalan Lászlóról és Benedek Dánielről ritkán szólunk, pedig nélkülük nem teljes a kép, áldozatuk éppoly nemes és éppoly mérhetetlen, miként Török János, Gálffy Mihály és Horváth Károly áldozata. Közkatonái voltak a szabadságharcnak, közkatonái az összeesküvésnek, mártírjai a szabadság iránti küzdelemnek. Életükről, halálukról alig tudunk valamit, pedig fordulatos sorsukról, jelkép értékű életükről még ma is filmet forgathatnánk. Május 27-én Marosvásárhelyen végezték ki őket, csaknem egy hónappal katonai parancsnokuk, Várady József kivégzése után. Bertalan László katona volt, szökött katona. A Coronini gyalogezredből szökött meg 1853 március 4- én, és Várady József alig jelent meg Erdővidéken, Bertalan Lászlót máris ott találjuk a csapatában, amely arra készült, hogy kirobbantsa a fegyveres felkelést, de legalábbis kiszabadítsa az összeesküvés fogságba került vezetőit. Bertalan László Bibarcfalván született 1830-ban, nőtlen, református vallású – ennyit sikerül néhány könyvből és internetes publikációból megtudni róla. Vajon hogyan került a Coronini gyalogezredbe, amelynek egyik százada Szentágotán állomásozott? Büntetésből besorozott honvéd lett volna, ahogyan még sok százan a szabadságharc leverése után évekig a császár katonái lettek? Életkora alapján Bertalan Lászlóról leginkább erre gondolhatunk. Hiszen a forradalom lendülete sok fiatal legényt vitt a szabadságharc zászlói alá. Ráadásul Erdővidéken, Bodvajon öntötték Gábor Áron több ágyúját is, az erdővidékiek ugyancsak szép számban voltak jelen a szabadságharc egységeiben. Tán legnagyobb Bibarcfalván volt a szabadságvágy. Várady szabadcsapatában a legtöbben bibarcfalviak voltak. Úgy tűnik, ebben az erdővidéki faluban sokkal nagyobb volt a változás iránti vágy, hiszen szinte önálló egységet lehetett volna szervezni a bibarcfalviakból, akik bekapcsolódtak a szabadságharc újraindításáért megkezdett szervezkedésbe. A Coronini gyalogezredet különféle helyszíneken említik a hadtörténeti utalások, szegény Bertalan László összejárhatta a Habsburg birodalom több országát-tartományát, amíg fátuma Szentágotára nem vezérelte. Innen már megszökött. Két nap gyaloglás árán is hazajuthatott az erdővidéki medencébe. Szökött katonának bujkálnia kell, de Bertalan nyugodtan meghúzódhatott volna a havason, pásztorként, amíg lecsendesedik a világ. De Bertalan László mindjárt az elején belép a szabadcsapatba, sőt felelős megbízatásokat is vállal – élelmet rekvirál a bajtársainak. Bár a székelység is forrongott, a krími háborúban az oroszok és törökök szembekerülése azzal a lehetőséggel kecsegtette a szabadságharc híveit, hogy itt az alkalom újrakezdeni a harcot, de a szerveződő csapat mégsem kapott tömegtámogatást. Néhány hét után már nehéz volt adományokból élelmezni is a kis sereget, nemhogy tovább fejleszteni. Így az osztrák katonai helyőrség hamar tudomást szerzett az erdővidéki falvakban formálódó kis seregről, körülvették és rövid ellenállás után legtöbbjüket el is fogták. 12 embert ítéltek el, valamennyit halálra, de nyolcnak végül is megkegyelmeztek, 8-10-12 év fogságot kaptak "ke-gyelemből". Az ítéleteket április 6- án hirdették ki, de a négy halálos ítélet közül áprilisban csak kettőt tudtak végrehajtani, mert a két bibarcfalvi legény megszökött börtönéből. Ennek a bravúrnak a részleteiről hallgatnak a krónikák. Egy hónapig is üldözték a szökevényeket, amíg sikerült újra elfogni őket és végrehajtani rajtuk az ítéletet. Bertalan László is Marosvásárhelyen halt meg, 1854. május 27-én, 159 évvel ezelőtt. Halálos ítéletét kétszeresen is példastatuálásnak tekinthetjük, hiszen fegyveres fellépése neki sem volt súlyosabb, mint társainak. De ő szökött katona volt – valószínű, hogy erőszakkal sorozták be, de ez nem lehetett mentsége a hadbíróságon. Az erőszakos vagy csalárd toborzás megszokott módszer volt abban az időben a világ legtöbb abszolutista hadseregében. Ugyanakkor fegyverrel rekvirált élelmiszert – egy ökröt – a csapatnak, tehát az állami hatóságok hatáskörét sértette. Ezt pedig nem tűrték. 24 évesen akasztották föl. Alig fél esztendeig tartott a vitézi élete A székely vértanúk közül Benedek Dánielről tudunk a legkevesebbet. 26 éves volt, amikor meghalt. Petőfi 26 évesen egész életművet hagyott maga után, Benedek Dániel talán ezután mutathatta volna meg, mire képes. Bibarcfalvi legény, a szökött katona, Bertalan László kenyeres pajtása. Miután Bertalan hazaszökött az osztrák seregből, együtt állnak be Váradyhoz. Benedek Dániel fiatal feleségét és pici gyermekét is otthon hagyta. Számára alig fél esztendőt tartott a vitézi élet – hacsak nem volt ő is azelőtt a nemzetőrségnek vagy a honvédségnek katonája. De erről nem szólnak a források. Csak arról, hogy a halálos ítélet végrehajtása elől megszöktek, és csak alig egy hónap után tudták csak elfogni őket. Hogy sikerült megszökniük? Sokatmondó az a csend is, amely ezt a történetet övezi. Legényes dac, vagy a remény tartotta őket a környéken? Nem tudni már, pedig a hegyeken át a két legény átjuthatott volna Moldovába, s ahogyan sok ezren, a száműzetés éveit ők is átvészelhették volna. De maradtak. Benedek Dánielt is utolérte a végzete, április 20-án megszökött ugyan, de május 19-én újra elfogták, láncra verve, szigorú őrizet alatt Mrosvásárhelyre hurcolták, és május 27- én már pergett is a dob, a hóhér végezte feladatát. Máig rejtély, hogy miért hiányzik nevük is az obeliszkről, hiszen áldozatuk ugyanakkora – életükkel fizettek a szabadság álmáért. Katonának szegődtek – de odaadásuk, helyzetfelismerő képességük mutatta, hogy tehetséges, többre hivatott emberek voltak – ám sorsuk másként fordult. Árulóvá, esküszegővé viszont nem váltak soha. Bibarcfalva három vértanút is adott a magyar szabadságnak. Mindhárman Székelyföldön nyugszanak – ketten Marosvásárhelyen, Bartalis Ferenc Sepsiszentgyörgyön. És mennyi mindent nem tudunk meg Az elítéltek között sok volt a mai Maros megye területéről származó. Íme, néhányuk: Bereczky Sándor torboszlói (12 év), Albert János sáromberki, Musnay Pál szentistváni, Gál Antal szentgericei (10-10 év), Kenderessy Elekné Boér Anna mikefalvi (ő az egyetlen női halálraítélt, aki április 12-én szintén kegyelmet kapott), Bitai Mihály mezőcsávási, Dózsa Sándor makfalvi (10-10 év), Demjén (Dimény?) Lajos marosvásárhelyi, Nagy Dániel mezőbándi, Horváth Gáspár vajai, Deák Farkas marosvásárhelyi (5-5 év), Hajnal Róza marosvásárhelyi (Hajnal József marosvásárhelyi városi hivatalnok leánya), neki 12 évre csökkentették az ítéletét 15- ről, Albert Márton vajai, Sófalvi József nyomáti (6 év), Szentkirályi Zsigmondné Berzenczey Erzsébet marosvásárhelyi (8 év), s a désfalvi Boncza Imre, Ady Endréné Boncza Berta nagybátyja, akit 10 évre ítélték. Emlékük legyen áldott! Népújság (Marosvásárhely), 2013. május 29.Az MSZT Izsák Balázst jelölte az SZNT elnökénekHétfő délután tartotta soros ülését Marosszék Székely Tanácsa. A Kultúrpalota kistermében tartott tanácskozáson, a nemzeti összetartozás napjára készülve – a magyar országgyűlés 2010-ben június 4-ét, a trianoni békediktátum napját nyilvánította a magyar összetartozás napjává – , megemlékeztek a székelység történetének legutóbbi közel száz évéről. Utána szavaztak Marosszék SZNT- elnökjelöltjéről, meghallgatták a megyei elnök beszámolóját, és elfogadták a következő időszak tevékenységi tervét. Marosszék Székely Tanácsa Izsák Balázsnak szavazott bizalmat a Székely Nemzeti Tanács június 22- én tartandó tisztújító gyűlésére. A székelység történetének arról az időszakáról, amikor kisebbségi sorsba került, a rendezvény díszvendége, Egyed Ákos akadémikus, a Székely Nemzeti Tanács által Gábor Áron-díjjal kitüntetett történész tartott előadást. A székelyek helyzetének alakulása 1918 után Az előadásból megtudhattuk, hogy a kisebbségi sors másféle magatartást, másféle politikát és életmódot követelt, mint amelyben azelőtt voltak a székelyek a magyar állam keretében vagy az erdélyi fejedelemségekben, majd az Osztrák-Magyar Monarchia területén. A székelység történetének létesszenciája az, hogy hogyan tarthatta meg ősi szállásterületét. Ha ezt a kérdést az ember a megélt történelemben meg tudja ragadni, akkor tulajdonképpen érti a székelység történelmét, mutatott rá Egyed Ákos. – 1918, illetve Trianon után az a kérdés, hogy az eltelt 93-95 évben hogyan sikerült a székelységnek megtartani továbbra is a szállásterületét, identitását úgy, hogy ne szakadjon el közben a magyarságtól, a magyar kultúrának ápolója, fészke, továbbfejlesztője legyen. A székelységnek – mondta – sajátos a történelme. Ez a sajátosság az autonómia keretében alakult ki, a századok folyamán, és 1920 után, megfosztva az autonómiától, újfajta alkalmazkodást kellett keresnie. Ezt a megtartó életmódját találta meg véleményem szerint, mert a székelység 90 százaléka falun élt, s az egy külön életmódot jelentett: az önellátó székely családi gazdaság általános volt, és azt egy pillanatig sem lehetett abbahagyni 1918 után sem, és 1920 után sem. Meg kellett a földet szántani, be kellett takarítani a termést. Érdekesnek találta, hogy a demográfiai számadatok ebben az életmódban tovább nőttek, vagyis nem született kevesebb gyermek, mint azelőtt, nagyon sokáig – csak az utóbbi évtizedekben kezdődött el a csökkenő tendencia –, mert ez az életmód nagymértékben függetlenítette az embereket az államtól és a politikától is. Emellett – mondta a továbbiakban –, a politika tette a magáét. Kós Károlyt és a Kiáltó szót említette, amely szerint: az lesz a miénk, amit ki tudunk harcolni! Mint mondta, ez volt a nagy stratégiai jelszó, emellett pedig az, hogy akkor lesznek lojálisak az új állam keretében, ha az megadja nekik azt, amit 1918-ban megígértek: az autonómiát, az egyházi, iskolai autonómiát és azokat a szabadságjogokat, amelyeket megígértek 1918 decemberében, és amit a Párizsi Szerződés is leszögezett. Ezt a román állam soha nem volt hajlandó megadni, a székelység ezért tovább küzdött, ragaszkodott identitásához. A történész szerint ebben a magyar kultúra nagymértékben segítette, mert azzal, hogy a magyar nyelvet használta, taníthatta, tanulhatta, egy-egy lépést tett a kulturális autonómia felé. Emellett nem szakadt el a magyarságtól még akkor sem, amikor elszakították az anyaországtól. ’89 után a székelység megpróbálta visszaszerezni a történelmi arculatát – utcanevek, az újságok nevei, amelyeket a Ceausescu-éra előtt használt –, és sok mindent sikerült is ezekből megszerezni. Amit nem, az az autonómia, amiért tovább kell küzdeni, jelentette ki Egyed Ákos akadémikus. Az előadást követően Gáspár Sándor ülésvezető, a Marosszéki Székely Tanács marosvásárhelyi elnöke ismertette a napirendet. A testület Izsák Balázs jelenlegi SZNT-elnököt nevezte meg elnökjelöltnek a június 22-i tisztújító ülésre, amelyet titkos szavazással erősítettek meg. Ezután Csíki Sándor megyei elnök ismertette a tanács tevékenységét. Beszámolt a januári madéfalvi megemlékezésről, a Bocskai István-emléknapról, a március 10-i Székely szabadság napja rendezvényről, illetve arról, hogy az akkor elfogadott petíciót 35 ezer aláírással erősítették meg, valamint a makfalvi székely majálisról. A tervek között említette a június elején Nyárádszeredában tartandó Csaba királyfi ünnepséget, a júliusi biciklis zarándoklatot Brüsszelbe, az augusztusra tervezett, Makai Zsigmond székely képviselőre való megemlékezést. Szeptemberben arra emlékeznek, hogy Balavásár helyi tanácsa elsőként fogadott el határozatot az autonómia- népszavazásról, októberben lesz 10 éves az SZNT, novemberben fociselejtezőre kerül sor, decemberben pedig Makfalván Wesselényi Miklós születését ünneplik meg. Izsák Balázs megköszönte a bizalmat, és elmondta, hogy 2003-ban, amikor megalakult a Székely Nemzeti Tanács, úgy gondolták, nem jó úgy belépni a közéleti porondra, hogy hosszú távú célokat fogalmazzanak meg. Azt hitték, elkészítenek egy autonómia-törvénytervezetet, a parlament elé terjesztik, majd elfogadása után az SZNT szerepét átveszi a Székelyföldi Önkormányzati Tanács. Csapó Józseffel indultak a hajrára, majd Csapó 2006-os lemondása után egy nehéz átmeneti időszak következett, amikor Fodor Imre szinte emberfeletti munkával szervezte a népszavazásokat Székelyföld önrendelkezése kérdésében. 2008-ban választották meg őt az SZNT elnökének, s mivel sokakban felmerült a kérdés, meddig tart az elnök mandátuma, tavaly kiegészítették az alapszabályzatukat azzal, hogy az elnök mandátuma négy évre szól. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy a tavaly ősszel a szenátus vita nélkül elutasította az SZNT törvénytervezetét a parlament törvényhozási tanácsának jelentése alapján, amely, mint mondta, meghamisította az Európa Tanács 1201-es Ajánlása 12. cikkelyét. Az SZNT ezért büntető feljelentést tett a Bukaresti Legfelsőbb Törvényszék melletti ügyészségen. Az ügyészség a panaszt azzal utasította el, hogy a törvényhozói tanács véleménye nem kötelező jellegű. A következő tárgyalásra júniusban kerül sor. Az SZNT jogi képviselője Kincses Előd. Bejelentette, hogy a 2014. március 10-i Székely szabadság napjára "a helyfoglalás megtörtént", már iktatták a kérést. Ha Barcelonában a hétmilliós katalán közösség másfél millió embert tud mozgósítani, az SZNT-nek legalább százezer embert kell mozgósítania a Székely szabadság napjára – mondta végezetül Izsák Balázs. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2013. június 5.A 20 éves Kántor-Tanítóképző Főiskola ünnepi műsoraA marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola 20. évfordulójának ünnepségére november 6-án és 7-én kerül sor a Vártemplomban. Szombaton 10 órától ökumenikus istentisztelet lesz, igét hirdet dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja. A felekezetek közös hálaadó imáját Nagy László unitárius lelkész, püspökhelyettes, Papp Noémi evangélikus lelkész, Ferencz István római katolikus lelkész és Ötvös József református esperes mondja el. Reményik Sándor Templom és iskola című versét Kilyén Ilka Magyar Örökség-díjas színművész adja elő. Fellép a főiskola kórusa. Ezt követően köszöntések hangzanak el dr. Nagy István dékán, Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, Piet Booij, a Driestar Főiskola és dr. Hollanda Dénes, a Sapientia egyetem alapító tanára részéről. A Kántor-Tanítóképző Főiskola 20 éves történetét dr. Barabás László igazgató ismerteti. Ezt követően elhangzik Balassi Bálint Végek dicsérete című verse Kilyén Ilka színművésznő előadásában. 12.30 órától jubileumi emléklapokat adnak át. Iskola a magasban, iskola a mélyben – a jubileumi kötetet Gáspár Sándor mutatja be. A gótikus teremben berendezett kiállítást Ábrám Noémi nyitja meg. Délután 3 órától A tanároké a szó címmel rövid előadások hangzanak el. Levezeti Mester Mihály. 17 órától Öregdiákok hangja címmel énekesek, zenészek, kórusok, együttesek szolgálnak. Levezeti dr. Barabás László. November 7-én, vasárnap délelőtt 10 órától hálaadó istentiszteletre kerül sor, igét hirdet dr. Pap Géza püspök. Ezt követően köszöntések hangzanak el Ötvös József kuratóriumi elnök és Kiss Zoltán vártemplomi főgondnok részéről. A főiskola 20 éve – egy kötetben, a kiadványt bemutatja dr. Barabás László igazgató. Szolgál a főiskola kórusa. A főiskola jövőjéért dr. Nagy István, dr. Bustya Dezső és dr. Fodor Ferenc mond imát. 12.30 órától az elhunyt lelkészek, tanárok és öregdiákok sírjainál koszorúznak. Népújság (Marosvásárhely) 2013. szeptember 18.Ágoston Hugó: Merre, MÚRE?A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének szombati, gyergyószárhegyi tisztújító közgyűlésén huszonnégy tag vett részt. (Az összejövetelről lapunk is beszámolt, sajtónk érdekképviseleti szervezetének nevét ha a címben nem is, a hír szövegében eltalálta.) Borúsabb hajlamúak számára itt ezt az írást be is fejezhetném, hiszen a „huszonnégy” akár válasznak tekinthető a címben feltett kérdésre. Az összehasonlítás kedvéért: amikor bő másfél évtizede alulírottat elnöknek választották, a csíkszeredai megyeháza tapstermében legalább ötször ennyien voltak, s ennek megfelelően nagyságrenddel volt nagyobb a szavazatok száma. Most a huszonnégy tag ötvenhat szavazati mandátumot hozott, s a váratlan fordulatot a volt elnök, a marosvásárhelyi Karácsonyi Zsigmond leváltása jelentette. Az új elnök egy szatmári születésű, Kolozsváron dolgozó rádiós újságíró, Rácz Éva. Nem a nosztalgia késztet rá felidézni a MÚRE kezdeteit, korábbi időszakait, a szervezés nehézségeit. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a kezdeményező és alapító elnök, a gazdasági újságíró Hecser Zoltán – ő tudta közülünk legjobban a törvényeket, az eljárásokat, a bejegyzéstől az adminisztrációig és a tagtoborzásig minden ilyesmihez értett. Ő tette meg az első döntő lépést, 1990-ben. Utána Kántor Lajos, a Korunk nagy tekintélyű főszerkesztője személyében magas értelmiségi került a szervezet élére; két elnöki mandátuma (1993-1995, 1995-1997) után következett alulírott hetilap-szerkesztő (egy mandátumra, 1997-1999) – alighanem ebben a bő fél évtizedben történt meg a legnagyobb elmozdulás a szakmaiság, a magyarországitól minél kevésbé eltérő, igényes sajtónyelv és -kultúra kialakításának irányában; ekkor kötöttük meg az „alapszerződésünket” testvérszervezetünkkel, a budapesti MÚOSZ-szal (reméljük, érvényben van), nem kis büszkeség számunkra, hogy ennek eredményeképpen, javaslatainkra, Aranytoll-díjban részesültek erdélyiek is (Kántor Lajos és Szász János 1997-ben, Halász Anna 1998-ban, Szőcs István 1999-ben – a sor a következőkkel folytatódott: Kacsir Mária – 2000, Csávossy György, László Ferenc – 2001, Mag Péter – 2002, Ágoston Hugó – 2005, Csép Sándor – 2006, Koczka György – 2008, Makkai János – 2009, Cseke Péter – 2010, Tomcsányiné Jakab Mária – 2012). Az idén januárban sajnálatosan elhunyt kiváló tévés, Csép Sándor ezredfordulós két mandátumát (1999-2001, 2001-2003) minden bizonnyal sajtónknak az írott formától az audiovizuális felé mutató hangsúlyváltása is eredményezte, barátunk emberi és szakmai kvalitásain kívül. Ambrus Attila főszerkesztő (Brassói Lapok), közíró kollégánk elnökké választása 2003-ban meredek fiatalítást jelentett a MÚRE élén, de ő korábban is tagja lévén a vezetőségnek, biztosítani tudta a folytonosságot; további mandátumai idején (2005-2007, 2007-2010) határozott előrelépés történt a rendezvény- és kiadványszervezésben; a vajdasági, kárpátaljai, muravidéki, horvátországi magyar újságíró egyesületek együttműködésének is ő volt a kezdeményezője, megvalósítója. Mi, eddig felsoroltak már örökös tagjai vagyunk a szervezetünknek. Karácsonyi Zsigmond főszerkesztő (Népújság) az utóbbi három évben a gazdasági és bizalmi válság ellenére nagy energiabefektetéssel működtetni tudta az egyesületet, ha takaréklángon is. Természetesen nem feledkezhetünk meg az ügyvezető elnökök, a kezdeti hőskorszakban Gáspár Sándor, utána Karácsonyi Zsigmond áldozatos, hatékony munkájáról, sem több vezetőségi tag hozzájárulásáról a huszonhárom év alatt. Az elnöki utódlások a MÚRE tisztújító közgyűlésein sosem dőltek el elvtelen harcokban, önjelöltek vagy távirányításúak nem győztek; még az ártatlan-fontoskodó lobbizásokra és a demokrácia látszata érdekében kötelességből vállalt esélytelen jelöltségekre is némi meghatódással emlékszem vissza. Remélem, most sem történt másképp. Rácz Éva, az új elnök – és az első hölgy az egyesület élén! – bizonyítottan jó kommunikátor (ebben mesterfokozattal rendelkező szakember), kormányfőtitkársági, majd minisztériumi tanácsossága kiterjedt kapcsolatrendszert eredményezhetett mind a sajtó, mind más intézmények, civil szervezetek, közületek körében, s ha fontos részt tudott vállalni a román-magyar együttes kormányülések megszervezésében, bizonyára jól szervezi meg majd a MÚRE rendezvényeit is. Személyiségéről és tevékenységéről többet tudhatunk meg egy rokonszenves rádióinterjúból. Csakhogy... Csakhogy itt és most jóval többről van szó, mint mondjuk arról, hogy ezután a MÚRE közleményei pontosabbak, bátrabbak és színvonalasabbak lesznek! A legnagyobb gond a tagság megfogyatkozása – miközben újságíróból a mi prérinken is mind több van. A mostaninál volt négyszeresen nagyobb is a MÚRE-tagok száma (és mondanom sem kell, hogy ez nem elsősorban a tagdíj miatt fontos, bár miért ne lenne fontos azért is?), emlékszünk száz résztvevős, tudományos konferenciaszerű vidéki rendezvényekre, jeles meghívottakkal, sokoldalú programmal. Tudjuk, hogy a piacgazdaság hatásain kívül alaposan bekavart a sajtóéletünkbe is a politika, a kalandor megosztás, a táborozás. Hátha ennek jól érzékelhető csillapodása megkönnyíti Rácz Éva és kis csapatának dolgát új hidak kiépítésében. Nagy téma az RMDSZ-hez való viszony tisztázása, a vele való nyugodt, kölcsönösen empatikus és segítőkész kapcsolat. Emlékszem, egyszer azt találtam mondani, a MÚRE kész segíteni az RMDSZ-t! Sokan felkapták a fejüket, a külön meghívottként köztünk ülő Markó Béla rögtön megkérdezte, ezt hogyan gondolom – mivel tudná segíteni? Valami olyasmit válaszoltam, hogy objektivitással, elvszerű bírálattal. Szerencsére az utóbbi demokratikus megmérettetések, választások nyomán az RMDSZ visszanyerte nem csak a legitimitását (mert azt pillanatig sem vesztette el), de a tekintélyét is érzékeny és igényes médiánkban; talán múlófélben az idő, amikor kevés figyelemreméltó kivétellel (amilyen például éppen az ÚMSZ is volt!) a rommagyar sajtó – persze kivált a radikális jobboldali – már-már sportot űzött az ócsárlásából. Persze az RMDSZ-től is elvárható a fokozottabb odafigyelés, annak a felismerése, hogy a sajtót nem uralni kell, persze nem is ajnározni, de mindenképpen erősíteni – ha lehet, minél önösérdek-mentesebben, illetve egy magasabb érdeket: a demokrácia erősítését követve. Rácz Éva ennek a helyzetnek jó kezelője lehet, félig tréfásan azt mondanám: már azért is, mert a kolozsvári rádió szerkesztőségéből olyan fontos közéleti személyiségek indultak, hozzá hasonlóan, ezen a szép pályán, mint Kelemen Hunor szövetségi elnök s a legutóbb FUEN-alelnöknek megválasztott Vincze Loránt. (Aki, ha jól emlékszem, már első pályázat-sorozatunkon díjat nyert – tizenkilenc évesen.) Ha létszámban is, de különösen tartalomban és presztízsben gyarapodni akar, a MÚRE-nak véleményem szerint vissza kell állítania az ügyvezető elnöki tisztséget. Tudom, hogy ez – takarékossági okokból? – az Alapszabályból kimaradt, de a jelenlegi Alapszabályt amúgy is alaposan korszerűsíteni kell, alkalmazni kell az új körülményekhez. (Világháló!) Dolgozhat Kolozsváron az elnök, de a Marosvásárhelyen bejegyzett és működő egyesületnek Marosvásárhelyen kellene hogy legyen egy több-mint-irodavezetője. (Ügyvezető elnök nélkül Kántor Lajos és Csép Sándor sem nagyon boldogultak volna Kolozsvárról.) Tudjuk jól, nem egyszerű adminisztrátorról van szó, ahogyan az eddigiek sem egyszerű adminisztrátorok voltak; és példaként-okulásként megnézhetjük akár az RMDSZ eddigi ügyvezető elnökeinek tevékenységét. Rácz Éva szép esély előtt áll. Lehet, hogy a siker és a kudarc lehetősége ebben a tisztségben sohasem volt ilyen közel egymáshoz, mint most, de csapatával bebizonyíthatja, hogy a stagnálás nem törvényszerű egy ilyen fontos kisebbségi szervezet életében. Maszol.ro 2014. február 24.XXI. Bocskai Napok Nyárádszeredában"A fejedelem példája világító, útmutató fáklya a mai nemzedékeknek" Történelmünk jeles napjára, 1605. február 21-ére emlékeztek Nyárádszeredában, a hajdani Marosszeredán, ahol Bocskai István váradi főkapitányt, Bihar megye főispánját Erdély fejedelmévé választották. A XXI. Bocskai Napok emlékünnepen a politikus felszólalók Bocskai politikai végrendelete mához szóló szellemében hangsúlyozták a magyar összefogás szükségességét, egy erős Erdély, erős Magyarország, erős magyarság érdekében. Az egyetlen közös, járható út vezet a jövőbe: az önrendelkezés, hosszú távú fenntarthatósággal – a Bocskai-út. A bekecsalji középiskolások A fejedelem és kora című történelmi vetélkedőjével kezdődött pénteken Nyárádszeredában az emlékünnepség, majd a Deák Farkas Általános Iskola amfiteátrumában folytatódtak a rendezvények. Kerekes Judit szavalata után Tóth Sándor polgármester köszöntötte a résztvevőket, a felszólaló meghívottakat, a Karosi Turul Hagyományőrző Íjászegyesület és a testvértelepülések képviselőit. Üzenet a mához Nyárádszereda polgármestere ünnepi beszédében hangsúlyozta: Bocskai István fejedelem jelentős politikus volt, és a nyárádszeredaiak, nyárádmentiek büszkék rá. Bocskai politikai végrendeletét idézte: "…Magyarországnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácsomat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel (meghagyom) megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyarországi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak…". Négyszáz év után a történelem valamilyen formában ismétli magát, a Bocskai-szobor azon a téren, ahol áll, folyamatosan veszélyben van – figyelmeztetett a városvezető, majd a politikára áttérve, hozzátette: választási évben vagyunk, fontos az erdélyi magyarság képviselete Európában, amit egy szervezet tud ellátni. Bocskai politikai végrendeletének mához szóló szellemében szólalt fel Markó Béla szenátor, azt boncolgatva, van-e, és miféle üzenete van Bocskai Istvánnak számunkra, azon túl, hogy illő és méltó őt ünnepelni? Értjük-e és jól értjük-e saját történelmünket? – tette fel a kérdéseket. Az RMDSZ volt elnöke szerint nem kell 400 évre visszamenni az időben, elég, ha az utóbbi 100 év nyomorúságaira gondolunk, veszteségek mérföldkövei jelzik az utolsó évszázadot. Hangsúlyozta, Bocskai István rövid, két évig sem tartó fejedelemsége egyensúlyt hozott, jelentős biztonságot adott e térségnek. A fejedelem halálos órájában fontosnak tartotta a végrendelkezést nem saját javairól, hanem arról, hogy milyen jövőt kellene vállalnia Erdélynek, Magyarországnak e két ország közös sorsáról. "Volt koncepciója Erdély jövőképéről, fontosnak tartotta, hogy e tudást, koncepciót hátrahagyja utódainak. Nemzetét szólította meg. A konföderáció gondolata nem idegen tőle, amint az végrendeletéből kiderül, hiszen Erdély olyan sajátos ország, amelynek sajátos megoldásokat, kapcsolatokat kell találni" – mondta Markó Béla Szerinte a kérdés az, hogy "van-e nekünk ehhez hasonló koncepciónk arról, hogy milyen jövőt képzelünk a régiónak, Erdélynek, van-e olyan politikai koncepciónk, amely minden döntésünket ilyen irányban meghatározza?" Az egyéni elképzeléseken túlmenően a jövőben minél többet kell beszélnünk a közös koncepcióról – hangsúlyozta. Figyelmeztetett, hogy a 25 éven át épített, stabilnak hitt romániai demokrácia lebonthatónak látszik, mindmáig él a visszarendeződés lehetősége. "A parlament egyre inkább kirakatintézménynek tűnik, és oda juthat, hogy a legkevesebb szerepe a törvényhozásban éppen a törvényhozónak lesz. Az alternatíva: visszarendeződés egy autoritárius rendszer irányába, miközben a decentralizációt akartuk 1990 után. A decentralizáció- önkormányzatiság- multikulturális ország áll szemben a centralizált, autoritárius nemzetállammal. Nem értünk egyet a centralizált elképzelésekkel, az egynyelvű nemzetállam fogalmával. Sajnos, egyfajta visszarendeződésnek megvan az esélye" – jelentette ki Markó. Hangsúlyozta, az RMDSZ sok mindent elért az anyanyelv nyilvános használati jogának megvalósítása, az anyanyelvű oktatási hálózat kiépítése, a restitúció terén, de folytatnia kell programjának megvalósítását. "Integrálódnunk kell Európába, az igazi integráció az európai rendszerekbe még előttünk van" – jelentette ki, "felszíni integrációnak, átfestésnek" nevezve Romániának az unióhoz való csatlakozását, miközben "a mélyben ott vannak a problémák". Kijelentette, egyetlen célnak – a szülőföldön magyarként való megmaradásunknak, döntési jogokkal felruházva – kell alárendelni eszközeinket, megoldásainkat. Az idei két fontos választás – az európai parlamenti és az őszi romániai államelnök-választási – fogja befolyásolni a mi politikai sorsunkat – tette hozzá Markó Béla. "Integrálódni kell és az itthoni prioritásokat meghatározni: az autonómia (kulturális és területi), minőségi élet, Erdélynek arcot kell adni mint kulturális, közigazgatási entitásnak – ezért fontos Bocskai üzenete" – közölte. Erős Erdély, erős Magyarország, erős magyarság Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke felszólalásában azt mondta: Nyárádszeredában ki kell mondani a sok száz éve érvényes gondolatokat, azt, hogy büszkék vagyunk Bocskai Istvánra, akinek sok üzenete ma is aktuális. "Bocskai dilemmái a ma dilemmái is: kelet vagy nyugat? Legfontosabb üzenete: össze kell fognia a magyarságnak, az erdélyi és Magyarországon élő magyaroknak, együtt kell fellépniük, pártfogókra van szükség, szövetségesekre". Beszélt Bocskai koráról, a történelmi eseményekről. "Huszonöt éve úgy döntöttünk mi, erdélyi magyarok, hogy jogállam keretein belül fogunk a jogainkért harcolni. Erős Erdély, erős Magyarország, erős magyarság – ez a célunk, ez a Bocskai-út, amely a jövőbe vezet" – jelentette ki. Négyszáz év után is időszerű fejedelmi hagyaték Tánczos Barna szenátor szerint nem egyszerű 400 év után Bocskai hagyatékáról beszélni, és nincs, aki ne találna aktuális üzenetet benne. "A legbonyolultabb a székelyek és Bocskai viszonya volt 400 évvel ezelőtt, az önrendelkezés, a kiváltságok megtartása okán. A székelyek eltökéltsége, szándékai ma, 400 év után is ugyanazok. Bocskai két békekötése is fontos üzenet: partnerek és béke nélkül hosszú távon fejlődni nem lehet. Az egyetlen járható út az önrendelkezés, hosszú távú fenntarthatósággal. Az anyaország és Erdély, Székelyföld kapcsolata: szereteten, egymás támogatásán alapszik, ez a hosszú távú, közös út" – mondta. Az ünnepi felszólalásokat követően az emlékünnepség a főtéren, a Bocskai- szobornál folytatódott, ahol beszédet mondott Székely Endre református lelkipásztor, emlékeztetve, hogy a jelen csak úgy hoz áldást, ha nem feledjük a múltat. Sándor Szilárd helyi unitárius lelkész ünnepi gondolatai után László János, a Bocskai Alapítvány elnöke szavalt. Dr. Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke felszólalásában hangsúlyozta, egy nép, egy nemzet számára, akárcsak az egyén számára, nem az a nagy kihívás, hogy győzelem esetén talpon maradjon, hanem az, ha képes a kilátástalanságból, az elnyomásból, a bukásból és vereségből talpra állni. "Történelmünk során gyakran ezzel az utolsó kihívással kellett szembenéznünk. Azok az államférfiak, történelmi személyiségek, akik képesek voltak erre, méltán maradtak meg a nemzet emlékezetében. Bocskai István kultusza nem véletlenül él a mai napig a kollektív emlékezetben és évszázadokkal alkotó élete után is világító, útmutató fényként, mintegy fáklyaként áll példája a mai nemzedékek előtt. Bocskai a kusza és kegyetlen, elveket és értékeket könnyen feladó hatalmi harcok világában képes volt a magyar szabadságtörekvéseknek értelmezhető hangot adni. Reálpolitikus volt a szó legnemesebb értelmében, korának zseniális diplomatája, hazáját és nemzetét féltőn szerető vezető, kiváló hadvezér, toleranciáról tanúbizonyságot tevő ember. A másságban sohasem az ellenséget látta, hanem a gazdagságot, a kiaknázható szellemi bőséget, a változatosság adta kiegyensúlyozottság lehetőségét" – mondta az RMDSZ elnöke, Bocskai Istvánt a tévedéseit felismerő és korrigálni képes államférfinak nevezve, aki a napi politikai taktikázást képes volt ötvözni az általa élesen felismert nemzeti érdekkel. "Bocskai István bevéste magát abba a kollektív emlékezetbe, ahol mindig csak a legnagyobbaknak van hely. És példát is mutatott abban, hogy hogyan lehet reálpolitikusként, elvszerűen és a legfontosabb értékekhez hűségesnek maradva eredményesnek lenni. Számomra példája azt mutatja, hogy a napi megpróbáltatások és a távlati célok között nincs ellentmondás, azok mindig összeegyeztethethetők, csak tudni kell, hogy mi a cél, milyenek a lehetőségek, hogy melyek az eszközök és hogy kik lehetnek a szövetségesek. Egy pillanat erejéig sem szabad szem elől téveszteni, hogy a politika szolgálat: a nemzet, a közösség szolgálata". Okos döntésekkel kormányozni a magyarság hajóját Hídvéghi Balázs, a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke idézett a fejedelem végrendeletéből, hangsúlyozva: Bocskai István példaértékű és maradandó örökséget hagyott maga után, politikai éleslátásról tett bizonyságot, Magyarország és Erdély testvéri együttműködését sürgette, és e szellemben üzent a mai kornak is. Magyarországon az elmúlt években hozott sarkalatos döntések, mint az új alaptörvény elfogadása vagy az állampolgársági törvény módosítása, mind a magyar nemzeti összetartozást kívánják erősíteni. Idén három fontos választás is következik az erdélyi magyarok számára: az áprilisi magyarországi választások, a májusi európai parlamenti választások és az őszi romániai elnökválasztás, és "ahogy Bocskai idejében, úgy ma sem könnyű, de nem lehetetlen a megfelelő helyzetfelismerés birtokában helyesen cselekedni". "Azt a szándékot ma sem adhatjuk fel, hogy a magyarság hajóját okos döntésekkel, az adott kornak és helyzetnek megfelelő eszközökkel egy irányba kormányozzuk" – tette hozzá Hídvéghi Balázs. Tamás Sándor, Háromszék RMDSZ-elnöke szerint Bocskai István rövid fejedelemsége elég volt ahhoz, hogy jó irányba fordítsa és döntően meghatározza a következő évtizedek, talán évszázadok eseményeinek alakulását. Hangsúlyozta, a Székelyföld kell legyen az a hely a földön, ahol senki sem lehet fontosabb a székelyeknél, semmi a székelység ügyénél. "A Székelyföldnek sikeres, pozitív jövőképre van szüksége, azt szeretnénk, hogy siker legyen, ha az ember saját otthont teremt itthon, hogy siker legyen a napról napra gyarapodó család, ha a bajba jutottakon azonnal tudunk segíteni, az egymásról való gondoskodás, az egymás iránti tisztelet, és igenis siker az, ha nem egymás ellen harcolunk, hanem összefogunk mind, ahányan vagyunk. Csak ez lehet a sikeres Székelyföld alapja, csak együtt van és lesz erőnk előre vinni a Székelyföld ügyét" – tette hozzá. A koszorúzást követően a rendezvények a művelődési házban folytatódtak. A székely szabadság napja, 2013. március 10. című fotókiállítást megnyitotta Gáspár Sándor rádiószerkesztő, köszöntőbeszédeket mondtak Brassai Zsombor, Maros megyei RMDSZ-elnök, dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, a testvérvárosok polgármesterei és fellépett a Bekecs táncegyüttes. Szombaton reggel honismereti körutat szerveztek, este a Bocskai István dalkar hagyományos farsangi kosaras báljára került sor, tegnap a református templomban ünnepi istentisztelet, zászlóavatás volt, a katolikus templomban pedig szentmise, majd este a református egyház Bocskai-termében Nyirő József Halhatatlan élet című egyszemélyes vígjátékát mutatta be Kulcsár-Székely Attila. Antalfi Imola Népújság (Marosvásárhely), (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
